Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Első fejezet: Egy nemzet élni akar

végez: égisze alatt és támogatásával sok olyan munka jelent meg, amely egyébként sohasem látta volna meg a napvilágot, a szlovák tanulóifjúságot nagy támogatásban részesítette és véghezvitte 1847-ben, a csejtei közgyűlésen a legnagyobb művet, egyesítette a szlovák katolikus és evangélikus papságot. A szláv népek összetartása A szláv népek egymásra találnak és felfigyelnek az újjáéledés nagyszerű jelenségeire. Aki gazdagabb, segíti a szegényt, aki kulturáltabb, irányítja, pártfogolja a gyöngébbet. A horvát Kulmer báró lehetővé teszi Štúrnak, hogy lapja, a „Slovenskje národüje novini" és annak szépirodalmi melléklete, az „Orol Tatránsky" megjelenhessék. A legerősebb kapcsolatok a cseh és szlovák nép közt jönnek létre. A cseh politikusok és írók viharosan követelik a két testvérnemzet egyesülését és ez a kívánság már a széles néprétegeket is áthatja, így ezernyolcszázötvenhét április 6-án két derék prágai polgár, Berger Maximilian földbirtokos és Fingerhut Ferdiš „prágai polgár és sörfőző" a tartományi választmányhoz beadványt intéz, amelyben a színházi kultúra terén a nemzeti egyenjogúsítást követelik, „mivel a színház nemcsak mulatóhely, hanem mint művészeti és művelődési intézet, egyetlen kulturális képviselete a hétmilliót számláló cseh, sziléziai, morva és szlovák nemzetnek". Az utolsó rendi magyar országgyűlés A forrongó kor, a reformok kora megérleli a gyümölcsöket. 1848-at írunk és az utolsó magyar rendi országgyűlésnek a jobbágyság eltörléséről 13