Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Negyedik fejezte: Az alkotó munka

meg a fiatal Hodža, mit jelentenek a kultúrfegyverek a politikai harcban. Demokratikus gondolkodása vezette arra, hogy a két testvérnemzet, a cseh és szlovák egyesülése vezethet csak célhoz. Már fiatal újságíró korában kultúrpolitikájának jellegzetes vonása volt a csehszlovák gondolat és amikor az államfordulat megadta számára a lehetőséget, hogy a kultúrpolitika aktív tényezője lehessen a csehszlovák gondolat megvalósulásának terén, könvnyen megérthető, hogy elgondolásai bőséges gyümölcsöket hoztak. Kultúrpolitikájának legjellemzőbb és legnemesebb vonása a lelkek pacifikálása az államban az egyenlőség és igazságosság elve alapján. így magyarázható igyekezete a nemzeti kisebbségekkel és a katolikus egyházzal való szoros együttműködés tekintetében. Szent Vencel és Hus János tradíciója Vallási kultúrpolitikája elé bizonyos körök nem sok bizalommal tekintettek, A katolikus egyház hívei kételkedtek abban, hogy egy protestáns ember meg tudjon egyezni a római egyházzal. Ezek a körök kellemesen csalódtak. Hodža, mint kultúrpolitikus megmutatta, hogy Szent Vencel és Hus János tradíciója megfér egymás mellett és bebizonyította, hogy a vallási eszme mindig szorosan összefüggött a nemzeti és politikai gondolattal: „A csehek és szlovákok mélyen átérezték a vallásosságot. Első állampolitikai kísérleteink és nemzeti szereplésünk a civilizáció világtörténelmében vallási síkon mozog, amelyben a nemzet történelmének értelmét látta. A mi hazánk hosszú ideig 103