Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)
Negyedik fejezte: Az alkotó munka
len, amely merőben ellenkezik a tizenhetedik paragrafusban foglalt pontok szellemével. Azonkívül a párizsi jegyzék beszélt ugyan „Szlovenszkóról", anélkül azonban, hogy annak déli határát megállapította volna. Ebben a zavarban Hodža úgy segített magán, hogy a magyar kormánnyal ideiglenes demarkációs vonalban állapodott meg, amelyig a magyar katonaságnak és csendőrségnek vissza kellett vonulnia. Emiatt nagy volt Prágában a felzúdulás Hodža ellen, csak később jöttek rá a prágai kormánykörök, hogy Hodža ezzel az ötletével voltaképpen biztonságba helyezte Szlovenszkót éppen arra az egy hónapra, amikorra a magyar tábornokok és főispánok a döntő csapásra készültek. A légiók ugyanis csak december végén és január elején szállták meg egész Szlovenszkót. Szlovák szempontból tehát Hodža érdeme, hogy már december tizedikén megkezdhette működését Zsolnán az ideiglenes szlovák kormány. Utólag kiderült, hogy a szlovenszkói bonyolult kérdéseket Párizsból el sem tudták volna intézni, hanem csak egy olyan politikus volt képes a kérdéskomplexumok labirintusában magát kiismerni, mint Hodža, aki töviről hegyire ismerte úgy a szlovák, mint a magyar kérdést, ismerte mindkét oldalról a vezető politikai személyeket és tisztában volt azoknak szándékaival. Párizsban viszont a szövetségesek saját országaik bajával, nehézségeivel voltak elfoglalva, nem is ismerték a középeurópai államokat és kérdéseket, mindent csak általános szempontból bíráltak el és éppen azért igen sok dologban értelmetlenül álltak a speciálisan középeurópai kérdésekkel szemben. 95