Híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939)

29. Exner Károly

el nem ragadja a halál. A régi szó annyiban megillethette volna, mert egyik úttörője volt a mai magyar éremművészetnek, amelynek régi virulását oly sokáig lehetetlenné tette a bécsi verseny. A mi mesterünk : Exner Károly, körülbelül az első volt, aki Budapesten letelepedve, egész életét, minden tehetségét csakis az éremművészetnek szentelte. A harminckétéves nyitrai fiatal mester ezen a téren körülbelül a jégtörő szerepét vállalta Budapesten, munkái ezernyi példányban terjedtek el, mintegy százféle típusát tartja számon a numizmatika tudománya. Ezek nagy számok, de senki se higgye, hogy ennek megfelelően csőstül dűlt rá az áldás. Sőt élete utolsó évtizedében már nem is tarthatta fönn önálló üzemét : beállott a nagy Scheid-cég medailleurjének. Ezekben az években már nem is a bécsi, hanem a budapesti verseny tette nehézzé boldogulását. Jött a fiatalság, jött az új budapesti éremművészek egész serege^ egy olyan gárda, amely világviszonylatban is jelesen állotta meg helyét. Vejlük nem lehetett versenyezni. Az ifjú gárda azonban szívesen megadja a babért nyitrai ősének, aki utat tört számukra. A budapesti Nemzeti Múzeum kegyelettel őrzi Exnernek azt a bronzérmét, amelyre ő maga mintázta a saját ábrázatát. De minden nagyobb numizmatikai gyűjtemény épp úgy őrzi emlékét a sok-sok médaillon, plakett, signet révén, amely egykor az ő kezéből került ki. Nyitra majdan megszületendő művészettörtének szerzője kinyomozza pontosabb életrajzi adatait. Most inkább jellemezni szeretném azt a helyzetet, amelybe az lúttörő nyitrai ifjú mester került Budapesten való letelepedésével. Van egy német szólásmód : Mädchen für Alles : ez volt Exner szerepe a fővárosban. Az éremművésznek úgyis elég gondja-baja van a megrendelőivel, akik sokszor hihetetlen dolgokat kívánnak tőle, amit mindent bele kell szorítani egy olyan kis fémlapocskába, amekkora egy régi módi tallér. Nemcsak emlékérmeket kívántak tőle, hanem jetonokat, klub-jelvényeket, még ebadó-érmecskéket is. Születési és jubiláris eseteket kellett ünnepelnie ezüstben vagy aranyban, amihez természetesen nem szokott melléje telepedni a Múzsa. Exner ezeket a feladatokat hidegvérrel és jeles technikai tudással oldotta meg. Múltkor átnéztem jegyzeteimben a reá vonatkozó adatokat, ezekből mindenki láthatja, hogy az ő korában mi mindenhez kellett érteni. Fog— 47 —