Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Morvay Gyula: Állatok halála

84 — Rendben van. Most megírom ezt a cédulát és menjen vele az üzletvezetőhöz, ő majd beállítja magát. Az udvaron az úr előkiáltotta az üzletvezetőt és átadta neki Tasit. — Állítsa be ezt az embert. Alvás és napi nyolc. A gyár legvégében alacsonyabb épület állt, ide vezették Tasit. Két-három lépcsőn mentek fel és egy terembe léptek, ahol a villany égett, de homályosan, mert az áram gyenge volt. A villanykörtén pókháló volt, a helyiségben büdös volt a levegő. A terem közepén két ember állt, körülöttük asszonyok mozogtak. Cipőik félre volt gyúrva, rossz kendők, lepedők voltak vállaikon. Az emberek előtt zsákból hasított zsidózsáklepedő volt, hajuk csomósán hullott szemükbe. — Hé ! állj ! kiálltotta az üzletvezető. Adjatok egy zsákot ennek az embernek, ez is itt fog dolgozni. Új ember. Napszámos, de majd belejön. Pétert körülfogták a munkások. Egyik asszony már hozta is a zsákkötényí, az egyik ember pedig éles kést adott kezébe. Péter csak nézett. — No, ne bámulj, fogd ezt a kést ezek majd adogatják neked a libákat és te csak egymás után elvágod nyakaikat, de úgy, hogy a fej egészen lerepüljön. így ni. Azzal az egyik asszony odanyújtott neki egy libát, az ember sebesen, erősen végigrántoíía a kést a liba nyakán. A fej messzire elrepült. — Te is így fogod csinálni, ez a dolgunk. Az asszonyok sebesen adogatták a gágogó libákat, amelyek már csak nehezen lihegtek, mivel kövérek voltak. Az emberek villámgyorsan elvágíák nyakát, azzal a döglött állatot gyorsan továbbhajították. A vágás nyomán magasra freccsent a vér, ezért volt előttük a zsákkötény. És az asszonyokon ezért voltak a rossz kendők, hajuk ezért volt csomós : vér ragadt bele.