Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Morvay Gyula: Állatok halála

MO RVA Y GYULA Állatok halála. Hegyek között, bukdácsolva vezetett az út a városka felé. Az út két oldalán a félig-olvadt hó alól halvány zöld szín frissül elő. Messze utakon, az urasági áliák szélén a májfák még fázósan cseregtek, de néha már melegebb levegő kószált elő délről. A szegény falu és szegény emberei már a tavaszt érezték szívükben, reménylő várakozásukban, mert egyre többen járták a határt, egyre sűrűbben mentek a városka felé : hátha ott akad munka, akad pénz. Tasi Péter is ezen a bukdácsoló úton ment a városba. Ott keres munkát. A faluba járó rongyszedő megígérte neki, hogy ő majd szól az ő sorsa felől, csak menjen be és keresse fel őt, a rongyszedő Hümmelsteint. Először a Grószt keresse fel, annak udvarában lakik ő. Csak menjen be egyenesen, majd megtalálja, mert az udvar közepén rongyrakás van. Onnét szállítja ő a gyárba. Csepp völgyben volt a városka, körülötte fenyők vigyáztak házakra, emberekre. Az üzemek kéményei már lustán füstölögtek, kocsik csattogtak a kemény termésköveken, Az első kocsmában megkérdezte Tasi, hogy hol lakik Grósz. — Itt mindjárt, még két ház, nos ott van. — És ott lakik a rongyszedő? — Micsoda rongyszedő ? — kérdezte a kocsmáros. — A rongyás no, hát hogy mondjam ? — Ja? a Hümmelstein úr? — Nem tudom hogyan hívják, felénk csak rongyás. Nálunk szedte a rongyot és mondta, hogy csak őhozzá menjek, mert ő majd szerez munkát tavaszra. 6