Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Darkó István: Szlovenszkói vásár

5 megringispilezett és mindent kiatam, amit bevetem. Ráadásul zsupsz egy levest nyakra jobbról, másik leves nyakra balról, fogammal felsértetetem az inyet szájamban, véreset kiköpdöstem és zsupsz von ti betyár, kibarmolászott engemet egyetlen egy rúgásai az ajtón keresztül... Hát énnekem ismét nem kell ismerkedni az ilyen kellemetlenségekből... A bőrkabátos fröccsöt ivott a csapos pulton. Szétkefélte a bajuszát : — No én nem mondhatom. Ha valaki azt beszéli, hogy ilyen kínlódás, meg ilyen szenvedés. Én azt nem ismerem. Nem tudom. Én a háborúról nem mondhatok mást. Pedig elejitől végig benne voltam. De az a felfogásom, hogy csak annak van rossz dolga, akinek nincs ügyessége... Kérek még egy fröccsöt... de leülök hozzá... A Panaszos Jóskáéhoz közeleső üres asztalhoz telepedett le. Jóska látta már valahol ezt az embert. Disznókupec, vagy gabonaügynök, nem tudta hirtelen. Nem is volt vele kedve foglalkozni. Pörkölttel volt elfoglalva. Késsel-villával eszegette az apró borjúhúsokat. Jóizü piros levébe mártogatta. A hat szelet krumplit a villa alsó lapjával széttörte, igy a lében azt is megforgatta. Gusztusára lett volna ez a pörkölt a földszine alá sülyesztett korcsmában, ha úgy sikerül, ahogy kitervelte. Otthon a vastag ételek, a mázas tálban kanalazott bő krumplilevesek, gyakori szalonna és az únos tejnémü közben is gyakran gondolt ezekre a városi pörköltökre. Remek kerek húsdarabkák, édeskés paprikával pirosított mártása, tojással gyúrt apró nokkedlije hozzá .. Most nokkedlit már nem is kapott, helyette csak krumplit. A nagyvásár után búcsúra járt ide a nép. így négy óra táján átmenő csend telepedett a kocsmába. Akik megebédeltek, dolguk végeztével már hazaindultak s a java vendéglőbeli nép még kint huzakodott a vásárban. Azok majd estére töltik meg a hajlított mennyezet alját.