Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Darkó István: Szlovenszkói vásár

6 Elégedetlenséggel nézte Jóska az apró tálon kuporgó maréknyi ételt. Betelepedésekor a szolgálóleány megkérdezte tőle : — Kicsinyt tetszik, vagy nagyot parancsol ? Elgyávultan igy felelt neki ; — Kicsit kérek. Félfogára való kisadagot kapott. Egész nap jártkelt, futkározott, igazított és végzett, délután még az ügyvédnél is bentjárt. Fűszerszámot vásárolt haza az olcsó boltokban s a Nagy Dani kocsiján hazaküldte. Üzenetet is küldött véle : — Mond meg Marisomnak, Danim, hogy elkelt és estére magam is hazaérek. Egész nap vigasztalta a gondolat, hogy estére betér egy pörköltre, hozzá egy szódásborra a Bástya alá. így is végzett. Gyermekkorában apjával járt itt először s már akkor megcsodálta a kocsma homlokán a vágtató huszárt s alatta a cifrabetüs felírást : „Hó megállj í Itt a jó bor, itt a jó sör, itt igyál, a Magyar Huszárnál !" Tizennyolc óta meszelt fátyol takargatta ezt a felírást. Ahányszor idejött, a kapu előtt mindig megvizsgálgatta a meszelés alatt, örült annak, hogy valahogy sikerült elolvasnia. Ettől apró meleg lopakodott belé, mint amikor édesapja nagy erős marka fogta a kezét, a kollégiumból jövet, ahová először írták be akkor és többet se. Úgy mutatott fel az öreg a kapu fölé : — No hagy lám te gyiák, el tudod-e olvasni azt a feliratot amott la? Bizony el tudta, ha döcögősen is. — Derék, — mondta az öreg, — most pörköltebédet kapsz ezért. Ha jól tanulsz, valami lesz belőled, bankos vagy adótárnok és akkor minden nap azt ehetel... Amint emlékezetébe kukkant ez a beszélgetés az öreggel, ráderült, hogy a pörkölt iránti kívánságait apjától