Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Darkó István: Szlovenszkói vásár

D ARK Ó ISTVÁN Szlovenszkói vásár. A Gácsi-utcán végig már hazafelé terelték a maradék marhát az emberek. Szembe kapta őket a vékony, srófos kriványi szél, belefúrt a marhájukba és a bőrük alá. Szemezett por vegyült a sebes szélbe, a marha is bőgött tőle s a Szentháromság szobrán a mérleget tartó Justitia kezében ingatagul himbálózott a mérleg. Ide a Bástya-utcába, a lépcsők alá bekanyarodni nem volt érkezése a sietős hegyiszélnek. Erre a védett helyre beszaladt az ember, kicsípett arcát már a keskeny utcában megmelegítette, aztán jobbra lépett a vaspárkányú melléklépcsők felé, be a boltívek alá. Itthon érezte magát. Az árkádok alatt vendégfogadó. Panaszos Jóska átfázott testtel be a vendégfogadóba. A korcsmáros kerékbetörí nyelven beszélgetett egy bőrkabátos emberrel, aki a csapos polchoz támaszkodott. — Voltam életemben én is nehezem eleget, nem is egyszer. Nehézségekben tugya... Mikor a fogsornak, az álkapcának nincs munkája, nincs mit őrölni a szájban, azt én is jól ismerek... Azelőtt kitanult bognár voltam Zvolenban. Zólyomi mester ott, egy haszontalan lingár ember azt adott enni nekünk inasok számára is, amit hízóknak. Sertéseknek tugya... Egyszer mester, mesterasszony elmenték este valahol. Akor én belopozkotam spajzba, etem, itam, de mikor haloíam, hogy jőnek, elszalatam. Bitang lingár utánam, elkapta a galért itt a nyakamnál fogva lása, ugy megrázott, hogy a gyomrom