Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Gonday Milos: Emberek az éjszakában

GOND AY MILOŠ. Emberek az éjszakában. (Regényrészlet.) És Ballay letette a tollat s elolvasta, arr.it irt. — Valami hiba esett. Valahol, valaki, valamit roszszul tett. Vagy tán többen voltak, akik vétkeztek ? Sokan ? Mindenki? — Mindenki. Négy esztendeig vért ivott a föld. Négy teljes esztendőig. Úristen, micsoda idő volt! A bárány felszín alól előtörtek a ragadozó ösztönök : gyilkolni ! Tegnap még kedves barát, ma ádáz ellenség. Szeretet, megértés? Türelem, szánalom? — A szánalmat megvakította milliárdnyi könny, a szeretetet süketté tette milliók halálhörgése. Gyilkolni ! És kegyelem ? Istennél a kegyelem, vagy tán még ott sem. Csatamezők : hullaföldek fölött vigyorgva lebegett a halál. Soha ilyen bő aratást! Vér dőzsölve tivornyázott, kín diadalt üvöltött, ember lángelméje halotti tort ült. Bús lakoma volt. — Bor: embervér, hús: embertest. Borzalmas lakoma volt. Négy esztendőig tartott. Úristen, micsoda idő volt ! Hónapok óta folyt már az elkeseredett küzdelem. Pihenés nem volt, a halál nem ismert szünetet. A huszár alól kilőtték lovát. Gyalog küzdött tovább, bakák közé osztották. Ott állt a rajvonalban, ahol a szövetséges haderők érintkeztek. Szőke porosz óriás volt a szomszédja ; Hans. ő meg jános. Együtt verekedtek, 4