Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Szenes Piroska: Szerelmi történet

132 Nézett rám, mint aki feleletet vár, aztán folytatta : — Mert az egésznek az asszony az oka. Az a gonosz sógornénk. Az nem bírta látni, hogy én lakom a nagyszobában, az utcára nézőben. Dehát nem én voltam-e az idősebb asszony?... Nem hagyott engem békén. Először csak a gyerekeimmel volt baja, a lánkáimmal. Van neki egy gonosz fia, azt mindig csak uszította rájuk. Egyszer aztán megkaptam a kölykét, megpofoztam ; no, azóta tüzet okád rám. — Nem nagy mulatság egy házban a két gazdasszony — szóltam. — No dehát mit csináljunk ? — kérdezte ő harciasan. — Ki menjen el és hová?... Mit gondol, faluhelyen is csak úgy lehet szállást kapni, mint városon? Ott. akinek nincs meg a maga kunyhója az rosszabb a kivert kutyánál. Meghúzhatja magát valaki kamrájában . Én? — kérdezte tőlem hánytorogva. — Én menjek fedelet keresni a fejem fölé ? Gazdalány vagyok én, gazda felesége, ha most pénz nélkül vagyunk is! Csak nem fogok kimenni a házamból egy gonosz asszony miatt. — No jó — mondtam. Kissé már elegem volt ebből az asszonykából. — Hát csak várja meg itt a fiskális urat, itt jó meleg van. Azzal bementem a szobába. — Szegények, nem elég a bajuk, — gondoltam — ráadásúl még meg sem férnek egymással ... No de ez a kanadai história — gondoltam — mégis csak gyalázat. És el is hiszem, mert emlékszem, olvastam egy-két év előtt, hogy angol kivándorlók visszajöttek Kanada belsejéből és nagy botrányt csaptak Quebeckben, mert nem tartották meg velük szemben pontosan a szerződést. De hát azok angolok voltak, csaphattak botrányt. De mit csináljanak szegény szlovákok ... Csendesen undorodtam világunktól. Aztán mással kezdtem foglalkozni. Aztán eszembe jutott, hogy nincs itthon alma a gyerek reszére, hogy le