Wallentínyi Samu (összeáll.): Hegyvidéki bokréta. (a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája) (Rimaszombat. Rábely Károly Könyvnyomdája, 1934)

Sellyey József: Ünneprontók

SELLYEI JÓZSEF Ünneprontók. Béres Jóskához jött a segédjegyző. Jóska anyjával volt együtt, éppen roppant dührohamban hentergett, amikor a segédjegyző az udvarra jött. De azért nem látódott rajta, amikor a segédjegyző hórihorgasan és a kisbíróval az udvarra jött. Kaszanyelet csinált a félszer alatt, vörösfűzfából faragta ki egyenesre, gömbölyű-simára a kézbevaló helyeken, cifrásan a középen, végen. Rovatkákat vágott bicskájával a nyélbe, a bicska éles volt, kiszaladt a fából és bevágta a balkeze .kisujját. Anyja kelő kiscsirkéket gyügyörgetett, csak arra figyelt föl: szidja a legény a héíszakrainentumos istent, meg a keserves eget. Látta már: véres a keze, kérdezte: — Mit csináltál már megint? De ránézett a legény, hogy elhalgatott az anyja. S már szaladt kötésért, hogy jobban ne ingerelje. Mert tudta a fiáról, hogy nem fáj neki a seb, mert összeszorított fogakkal tűrné, de dühös rá, hogy önmagát sebzi, akárha nem volna erre ölég az élet. Karbolos vízzel mosta ki, az anyja foszlott ing darabjával bekötözte, még káromkodott és jött a segédjegyző. — Foglalni jöttem harminc koronás büntetés miatt — jelentette be magát és olyan józanságba döntötte a legényt, hogy rögtön elmúlt minden dühös részegsége és végzetesen józan lett, mint akit leöntenek hideg vízzel. — Mutassa kérem azt az iratot, amire én vagyok fölírva. Gyanakodva húzta elő a lajstromot a segédjegyző.