Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A tettek színhelyén - 1 A tettek színhelye

A TETTEK SZÍNHELYÉN. A tettek színhelye. 1. Két-három esztendő elteltével a fővárosi élet, ahová annyira vágyódtunk, átjárta már hatásaival lényünket, de lassan ráébredünk egyoldalúságaira is. A teljesség hiányát kezdtük érezni egyre erősebben. Olyan érzésünk volt, hogy nagyon is közel kerültünk az élethez, de ugyanakkor nagyon messze is estünk tőle. Amikor például a kisebbségi karanténból figyeltük az anyaország szellemi életét, messzibbről tekintve reá, talán kevesebb részletet láttunk, de az összkép sokkal határozottabb volt. Mint valamely hegylánc képe messziről tekintve, úgy maradt az összkép emlékezetünkben. A hazakerüléssel megismerhettük a hegység részleteit, hogy az előbbi hasonlatnál maradjunk, de elvesztettük összképét szemléletünkből. Zavartak a szellemi élet személyi vonatkozásai is. Főleg az nyugtalanított, hogy az írók szinte könyöknyújtási távolságban, illetőleg közelségben vannak egymáshoz. Személyi érintkezésük heves és gyakran öncéllá válik, betölti testüket, lelküket. Ha gyakran érintkezik velük az ember, akkor szükségszerűen kerül a hangsúly a személyi kapcsolatokra a szellem ügye helyett. Több írót megismerni lassan annyit jelentett, mint elmosódva látni az irodalom szerepét, hatását, jelentőségét. A műről a személyre terelődik lassan a figyelem. Akkor érezni ezt különösen, amikor a fővárostól távol, valahol vidéken, egy könyv szűzi élményével találkozik az ember. Fővárosi hatásokkal átjárt tudatomat azon kapom ilyenkor, hogy a mű keletkezésének személyi bonyodalmait, kiadói viszonyokat, intrikákat a kiadás körül, pontosabban ismerem, mint magát a művet. így az értesültség nyomja el lassan a komoly érdeklődést, helyére telepszik. Az élet is, az érdeklődés is öncélúvá válik a fővárosban s így lassan szakadás következik be a nemzet életében. Sokszor a főváros a hibás abban, hogy a vidék elsüllyed a vidékiességben. De ha az embernek alkalma nyílik vidéki tartózkodásra, hosszabb-rövidebb időre, reájön, hogy a vidéki élet magasabbrendű is lehet. Szerencsémül adatott egyszer, hogy megláthattam Debrecent, ahol a Bethlen-uccában laktam két hétig, éppen akkor, amikor harcok dúltak a népies front és egy „urbánus" szellemiség között. Két nap múlva már nem is emlékeztem a nagy csatára, teljesen kiesett emlékezetemből, a Bethlen-ucca perspektívája úgy kidobta tudatomból, mint a léghajóból a felesleges terhet: itt, vidéken jobban az országos dolgokhoz méretett egy országosnak hitt ügy jelentősége és hiúnak és könnyűnek találtatott. Azóta gyakran úgy teszek, hogy ügyeimmel kapcsolatban felvetettem a kérdést, mit szólna ehhez vagy ahhoz a dologhoz a debreceni Bethlen- vagy Csapó-ucca? S nagyon hasznosnak bizonyult sok esetben ez az ellenőrzés.