Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 10 A kispolgár lázadása

58 A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet. Az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felet. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csatja s a kettőt összegombolom. (Győri Dezső: Középeurópai ember.) 10. A kispolgár lázadása. Bármerre nézünk hát, rosszul értelmezett ellentmondás és kiegyenlítetlen antitézis merevedett életünkre. Eddig csak a kirívóbb ellentmondásokat vizsgáltuk meg, de nem feleltünk a kérdésre, miképpen érett meg életünk arra, hogy már szinte csak merev ellentétekre vált az agyunk? Hogy jutottunk odáig, hogy tudatunkban hatalmas repedések tátonganak legfontosabb kérdéseinkkel kapcsolatban is? Mivel a baj társadalmi szélességben mutatkozik, társadalmi oka lehet ennek, S itt azt a kérdést kell legelsősorban tisztáznunk, ki az a lény, aki ma főszereplője az életnek? Milyen a ma érvényben lévő embertípus a magyar életben? A kérdéshez úgy jutunk közelebb, ha előbb azt tisztázzuk, hogy melyik típus nem tényezője a mai életnek. Nem tényezője elsősorban a polgár, vagyis a varázsló inasa, aki a polgáriság termelő technikájával úgy megnövelte az alsóbb osztályokat, úgy megszaporította őket, hógy már nem tud úrrá lenni felettük, A polgár ellentétbe került létformája eredeti szellemi tartalmaival és a technikai fejlődés erőivel, A polgár lassan elfordult szép múltjától és a polgári létformából kifogyott az emberi tartalom. Ma a polgáriság csak annak jelent élményt, aki alulról emelkedik belé, A polgárok még jó, ha emlékező emberek. Nem szereplői a mai eseményeknek a parasztok sem. A paraszt az az ember, aki két kultúra határán él, nagyrészt még rendi kötöttségben, melyből a polgári fejlődés két irányba szorítja őt ki, Szerencsével és gazdagsággal felemelkedhetik a polgár szféráiba, de ez az emelkedés csak gazdagodást jelent, emberi emelkedést alig, mert az élet a polgárt is kiforgatta emberi mivoltából. Nem főszereplője a mai életnek a munkás sem. Valaha egyoldalú tudattal készült szerepére, de az élet könyörtelenül keresztülment rajta. A munkás a maga vágyait oly erővel objektíválta, hogy csakhamar el is hitte, képes lesz megvalósítani őket, vágyaival már szinte szembetalálkozott az események rendjében az objektiváció erőssége következtében. Azt hittük, hogy az ő csillagzat j a vonja hatáskörébe fejlődésünket, s ma már a munkás is csak tárgya az eseményeknek, holott egykor alanya kívánt lenni. Ha azonban a magyar kispolgárt (gúnyszóval: nyárspolgárt) állítom a társadalmi történések közepébe, a magyar élet olyan zárt és szabályos értelmet kap, mint amilyen zárt geometriai rendszer a kör. A magyar munkás és a magyar paraszt, mint általában a munkások és a parasztok, egyoldalú társadalmi szellemi és emberi képződmény. A magyar munkás abban egyoldalú, hogy termelő technikai szerepében és tevékenységében