Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

A magyar ellnetmondások világa - 10 A kispolgár lázadása

59 más, magasabb társadalmi szervezkedés lehetőségeit hordja. A parasztság annyiban, amennyiben meghaladott és lezárult társadalmi formát képvisel. A legszabályosabb képződmény valóban a kispolgár, aki mult és jelen, proletár és tőkés egy személyben és egy időben. És csapjon most össze egyenlő erővel mult és jelen, proletár és tőkés, és megáll a társadalom fejlődése. A kispolgár uralma azért tragikus, mert alkatában, tudatában és jellemében ez ment végbe. A kispolgárban végletek tusakodnak egyenlő erővel. Ma a kispolgárban nem tud sem a polgár, sem a munkás felé eldőlni a részrehajlás. Ezért állottunk meg, ezért nem tudjuk biztosan, hogy új kor kezdődik-e vagy lezártunk egy régit. Ezért: bizonytalanok és félénkek vagyunk, ezért: káoszt érzünk és ellentmondásokat hordunk idegeinkben, érzésvilágunkban és elképzeléseinkben. Fellázad egész életünk ellen a kispolgár s mi nem tudtunk és nem is tudunk ellentállní ennek a lázadásnak. A kérdés, mely elemi erővel és közvetlenül kiszaladt ajkunkon: hogyan jutottunk ide? Hogyan és miért lázadt fel a magyar kispolgár? Kik és milyen tények lázították fel és mi tette lehetővé, hogy a nemzet életében jelenleg alapvető társadalmi osztállyá lett? Ez a kérdés annál izgatóbb, mert a XIX. században s a XX. század legelején minden magyar társadalmi réteg és minden szellemi csoport szinte versenyt futott, hogy a magyarság mihamarabb elérje a nyugati nemzetek polgári, társadalmi és nemzeti kiegyensúlyozottságát. Az első pillanatra furcsa talán, de bebizonyosodik mindjárt, hogy Rákosi Jenő és Ady Endre nemzedéke egyformán ezt cselekedte. Egyformán a polgáriság érvényéért küzdött a magyar életben. Rákosi Jenő a nyugati nemzet-tudat imperialista tartalmaira törekedett, őt a nyugati polgári forma hatalmi révületei kábították el. A világháborúban a polgári kultúra lehetőségei lezárultak már. A nyugati forma elveszítette sodró és pozitív erejét, ezért szorult hatalmi segédeszközökre. Az a két és fél évtized, amely a világháborútól elválaszt bennünket, csak helybentopogást jelent. Ma újra a hatalom dönti el az érdekek érvényét, éppen úgy, mint 25 esztendővel ezelőtt. Nem tudunk felmutatni semmi értéktöbbletet multunkkal szemben. Rendkívül érdekes, hogy a magyar közvélemény és közszemlélet menynyire fordítva látott mindent. Tisza, Rákosi és Ady nemzedéke közül Adyét tartotta dekadensnek. Az én meggyőződésem azonban az, hogy az előző tartható annak, Tisza, Rákosi nemzedéke oly eszközökkel védte a magyar létformát, amelyek már a nyugati államok életét is aláásták és szörnyű bonyodalmakat zúdítottak az európai népekre. Ady Endre ezzel szemben a polgári világ pozitív tartalmait hirdette. Az idő és a polgári fejlődés egymásutánját tekintve ő volt a konzervatívabb és Rákosi Jenő a deka densebb. Ady a kezdeti, klasszikus polgári korszak megszállottja, Rákosi Jenő a lezárult polgáriságé, mely már romlásba hajlott, mivel létét csak hatalmi eszközökkel tudta megvédeni. Ady a polgáriságot annyiban kívánta és követelte, amennyiben emberi szintre és méltóságra emelte a magyart, Rákosi pedig annyiban akarta a polgáriságot, amennyiben nem emberi, hanem hatalmi fölényt biztosított a magyarnak. Rákosi mennyiségi értéknek tekintette a magyarságot. Ady Endre minőségi értéknek tartotta magyarságát. Rákosi a magyart mennyiségében és hatalmi potenciájában akarta gyarapítani, Ady emberi értékeiben. Ady Rákosival szemben a polgári létforma pozitív tartalmait állította. Olyan tartalmakat, amelyeket a polgárság akkor teremtett, amikor még alapvető társadalmi képződmény volt, amikor létében az ember felfelé emelkedett. A partiumi Szilágyságban vicinális és iparvasútak is alig voltak, amikor Ady elindult az Ér mellől. Mire Nagyváradra ért, ott már javában forr'