Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
A magyar ellnetmondások világa - 5 Ady öröksége
45 éppen ebből a szempontból, vagyis a célok ismerete szempontjából vesztettűk el a legteljesebb biztonságérzetünket. Itt birunk tájékozódni a legkevésbbé. Egy kor oly mértékben taszítja el magától jövőjét, amilyen mértékben igazságtalan a történelemmel szemben. Az igazságtalanság azonban jellembeli dolog s ez a mai számbavehető szellemi életben még nem jelentkezik. De bizonytalanná tehetjük jövőnket akkor is, ha multunkkal szemben önkényes magyarázatokat engedünk meg. Ha a múlttal önkényeskedünk, erős a gyanú, hogy önkényeskedésre gondolunk, talán a tudat alatt, a jövővel szemben is. A társadalmi cselekvésekben a célok tudata jelenti az egységesítő erőt. Ha nem ismerjük céljainkat — természetesen a lehetőségek biztosításával egyetemben —, akkor cselekedhetünk-e helyesen vagy egységesen, vagyis a cselekvés állapotába hozhatjuk-e közösségünket? Az utolsó magyar kor, mikor a magyarság nagy csoportjai, — egy-egy pillanatra úgy látszott, hogy az egész nemzet —, a cselekvés állapotába kerültek, éppen ^dy korszaka volt. Azért nevezhetjük az „övének", mert ő fejezte ki ezt a korszakot a legpontosabban. Nagyot könnyítünk hát magunkon, ha rajía keresztül vizsgáljuk meg az utolsó cselekvésre szánt magyar korszakot. Abban a korban a falu és kisváros, vagy azok népe erőteljesen megindult a polgárosodás útján a városi kultúrfok felé, a nép alsó rétegei az öntudatos nemzeti létforma felé. Mintha a negyvennyolcban kapott fejbekólintásra következett tetszhalotti állapotból ébredt volna a nép s más, békésebb és evolutív eszközökkel folytatta volna azt, amit akkor forradalmi módon megpróbált. Az ipari és termeléstechníkai fejlődés mozgásba hozta ez egész országot. Az ipari és kereskedelmi tevékenység résein bámulatos könnyedséggel be lehet surranni a polgári létformába. Éppen ezért ebben a fejlődésben a magyar polgárosodás gazdasági formái alakulták ki a rétegek, amelyek ellátták e tevékenységeket. A nagy lendületben az sem a leggyorsabban, vagyis az ipar, a kereskedelem, a pénzügyi élet és azok volt bántó, hogy a magyarság megfelelő arányban nem vett részt benne. Kezdetben könnyen be lehetett surranni a polgári létformába még a szellem területein is. De amikor a magyar polgárosodás szellemi formái általános érvényre törekedtek, azonnal nehézségek keletkeztek. A polgári termelő és kereskedő tevékenység a maga hasznáról és lét jogáról könnyen meggyőzte még a feudális arisztokráciát is, mely talán sehol másutt a világon nem fonódott össze a nagy polgári feltörekvőkkel úgy, mint nálunk. Az arisztokrácia csakhamar sóvár szemekkel tekint a tőke világa felé, ellenben a hatvanhét után kialakult középosztály, tehát írók, művészek, tanárok, hivatalnokok stb. ellenségesen állanak a polgárosodás szellemi jelentkezésével szemben, mert hisz az ő szellemi létformájuk, melvet kifejeztek s amelynek érvényét szervezték a közösségben, nekik társadalmi létük és megélhetésük alapja is volt. így történt, hogy míg a polgárosodás zavartalanul ment végbe a termelő tevékenységben, addig a szellem területein s a politikában már harcokhoz vezetett. S ha most ^dyt^a kor nagy kulisszái közé állítjuk és a háttérrel egygyütt nézzük, azfTátjuk, hogy ő népi és paraszt magatartású származásánál fogva, egyben polgári-radikális, mivel a polgáriság a következő emelkedési fokozat; és akár szociálista is, mert akkor az új létformáért, a polgáriért és a rajta túlmutató következőért is, a munkásság küzdött az ő meggyőződése és vérmérséklete szerint a legérvényesebben. Mozgásban volt akkor az egész népalji magyarság, a polgárság legjobb részei és a középosztály legjobb intellektuális csoportjai. S amit ezek a csoportok akartak*
