Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
Tájékozódás - 5 A bénító hymenoptera
tekintjük. S oly teljes már a szakadás és szétválás az értelem és az ösztönösség között, hogy a bénító hymenoptera és a tudós bogarász esetét megtaláljuk minden területen. Egész kultúránk válsága benne lüktet ebben a hasonlatban! Ha most jobban odafigyelünk, akkor észrevesszük, hogy a napi használatban teljesen elkopott az ösztönösség fogalma. Nem azt értik alatta, amit érteni lehet. Az ösztönösség a napi használatban valami könnyen jöttét jelent, valami természetest és magátólértetődőt, ami nem kíván semmi értelmi erőfeszítést- Egy kritikus például a következő két idézettel érzékeltette ^ 1, 1 ' T ! ~ e ""itönösségét Illyés ijjtellektualizmusával szemben: Szimatolom a füst szagát, a szegénységét, majd a vérét. Nem adnám a bölcs ostobát, ha végül az enyém is kérnék. Érzem, haj, ifjúságom végét, van úgy: már csak a perceket, amíg magamé lehetek. De ha az eredeti és egyedül érvényes jelentéshez tartjuk magunkat, akkor azt kell mondanunk, hogy Erdélyi versében, valamint egész lírájában több az értelmi, mint az ösztönös. És éppen Illyés ösztönösebb talán minden más költőnknél. Ismételjük csak: az értelem hajlik a megszokottra és kialakultra, a meglévő formákra és összefüggésekre. Az ösztön viszont az eddig ismeretlent akarja az értelem számára megközelíteni. Ahol tehát szokatlanabbak az összefüggések és bátrabbak a dolgok közti kapcsolatok, ott nyilván több feltáró munkát végzett az ösztön az értelem számára. Illyés versében szinte átsüt az életösztön melege és remegése s az értelem olyan kapcsolatba hoz jelenségeket, amibe nem tudunk azonnal belenyugodni. Erdélyi versének vonatkozásai az első pillanatban megnyugtatnak, mint ismerős dolgok, ösztönünk nem rezdül egy villanatra sem. El sem képzelhető az ösztön az értelem nélkül és észre sem vehető az ösztön munkája az értelem fogalmazó és rendező képessége nélkül. S ahol az értelem többet s újabb dolgokat fogalmaz és többet rendez, ott az ösztön is nagyobb erőfeszítéseket végez. Mi azonban szétszakítottuk e két munkatárs egymásra utalt működését. S az eredmények olyanok ennek következtében, hogy csak nagy bajjal és robajjal lehetne újra helyreállítani a kapcsolatot, esetleg egy egész új világ kell majd ehhez még nálunk is. Mert mi lenne például a politikával, mely az ösztön autonómiája és autarkiája után lett úrrá a kultúra minden területén? S mi lenne azokkal, akik a megfoghatatlan és mérhetetlen ösztönösség jogán nyomultak be az autonommá kény szeritett területekre? S mi lenne azzal a rengeteg cselekvéssel, ami az autonómiák kikiáltása után történt? Mi lenne, ha az értelem ellenőrző és rendező ítélete alá fognák az autonómmá tett ösztönösség jogán elkövetett cselekvéseket? Pedig vagy belepusztulunk, vagy képesek leszünk erre. A hazatérés így adta fel a legnagyobb feladatot a hazatérőknek. Hulldogál a makk a fáról, el kell futni már e tájról. Búcsúzz, legény, a hazádtól, mint lehulló makk az ágtól. Az Illyés-idézet:
