Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])

Tájékozódás - 6 A szintézis hiánya

32 3. A szintézis hiánya< Ami nem értelmes vagy nem intellektuális, az nem lehet hát ösztönös sem. Az ösztön az értelem számára dolgozik. Ma azonban azért szakították szét e két egymásrautalt képesség munkáját, hogy valamilyen értelmen és ösztönön kívüli cél érdekében szabaddá és igazolhatóvá tegyenek bizonyos cselekvéseket. Már egészen fejlett technikája volt az értelem és ösztön elválasztásának, amikor mi hazaérkeztünk. Láttuk például, hogy megbukott egy politikus, aki bukása után érezte csak igazán, mily jótétemény a hatalom, akár a levegő, melynek értékét akkor kezdjük felfogni s nem magától adottnak tartani, amikor fogytán van. A bukott nagyság önmaga igazolására ellenfeleit bukott értelem vak eszközeinek tekinti, magáról pedig azt hirdeti, hogy a nép és nemzet ösztöneiben helyeselt tájékozódását képviseli. Ennek érdekében igénybe veszi még a magyar mitológiát is. De minek mitológiához nyúlni, amikor az egészen közvetlen cél oly nagy tömegmozgalom teremtése, amely a pártot és vezérét a hatalomba visszahelyezheti? Vagy az irodalomban összeáll egy csoport, mely éppen úgy befolyásra tör, mint hatalomra a politikai mozgalom. A legrövidebb és legkönnyebb út a hatalomig valami megbukott értelmiség vádját reáfogni az érvényben s így „hatalomban" levő irodalmi irányra. Reá kell fogni, hogy meg sem érti a nép ösztöneit, tehát kívülről akarja az irodalmat a népre kényszeríteni, Reá kell fogni, hogy idegen ösztönök dolgoznak benne, s nyert ügyed van, mert hisz semmitől sem irtóznak ma annyira, mint az idegentől. Az idegen ma körülbelül a bélpoklossággal egyenrangú. De amennyire nem mondják meg sohasem pontosan, hogy mi a saját és sajátlagos, éppen úgy az idegenség lényegét sem határozzák meg sohasem, de ugyanakkor ítélnek és mérnek e meg nem határozott fogalommal. Általában hát, ha bármilyen tekintetben vagy bárhol érvényre vagy hatalomra törsz, ezt a szabályt kövesd: magadról azt hirdesd, hogy Pythiája vagy közösségednek, rajtad keresztül istenek nyilatkoztatják ki az érvényt s az igazságot, ellenfeled pedig idegen sugallatok hatása alatt áll. Az ösztön azonban kegyetlenül visszavág, ha valami nem értelmes és az értelem is kegyetlenül visszalöki azt, ami vakon és szabadosan „ösztönös". A magyar értelem és ösztön is nagyszerű példákat szolgáltatott erre, örömmel figyeltük ezeket a szép mutatványokat. Voltak esetek, amikor az ösztönösök azt hitték — főleg a politikában —, hogy az ösztönösség nevében összekapcsolhatnak olyan fogalmakat, amelyek nem kapcsolhatók össze. Az értelem úgy visszalökte, szinte falhozvágta az erőszakos konstrukciókat, hogy szinte hallani lehetett. Talán egyetlen átmeneti korban sem volt annyi erőszakolt és rövidéletű fogalmazás és összefüggés, mint éppen napjainkban. Végtelenül tanulságos dolog lenne összegyűjteni a bukott fogalmakat s megírni születésük, rövid életük és haláluk történetét. Nagyszerű kordokumentum volna ez. De meg kell állapítani, hogy sokszor érvényre is jutottak ilyen konstrukciók, habár az értelem tűzre vetette is őket s habár az ösztönünk idegenkedett tőlük. De itt mindig valamilyen hatalmi közbelépés történt és harcolta ki érvényességüket. Korunknak éppen az a legjellegzetesebb tulajdonsága, s már a magyar életet is jellemezni kezdi ez, hogy a hatalom, akár mint társadalmi tény, tikár mint puszta fogalom, szinte gyarmatosítani kezdi a szellem terüle-