Jócsik Lajos: Hazatérés, Tájékozódás (Pécs. Janus Pannonius Társaság, [1942])
Tájékozódás - 5 A bénító hymenoptera
30 mértékben maradt meg íntuiciónak — miközben minden izében értelmessé vált — amennyire ösztönszerűségét megőrizte," Bergson egy helyen azt mondja, hogy az ösztön ismereteket tételez fel s ez az ösztönszerű cselekvés legfelűletesebb vizsgálatából is kitűnik. Nagyszerű példákat is hoz fel erre. A bénító hymenoptera például pontosan azon a helyen szúrja meg áldozatát, ahol ideggócai vannak, hogy mozdulatlanná tegye anélkül, hogy megölné. Pontosan úgy cselekszik, miként egy tudós bogarász, akiben egy ügyes sebész is lakozik. E példa után még két idézetnyi türelmet kérünk e spirituszon kotyvasztott okoskodással kapcsolatban előre jelezve, hogy a türelem jutalma lényeges rend lesz az ösztönösség és az intellektualizmus vagy az értelem és az intuíció kérdésében. „E bogár (vagyis a bénító hymenoptera) ismeri az összefüggéseket anélkül, hogy meggyőződhetett volna róluk. Ekként, amíg az értelemnek nincsen egyebe veleszületett formáknál és vonatkozásoknál, az ösztön az ismeret olyan faját mutatja, melyben bizonyos tárgyak veleszületettek. Amíg az értelem csak azt ismeri, amit az érzékek elérnek és azt is csak kívülről, az ösztön távolból és belsőleg is tud megismerni. Ilyenfajta ismeret nyilvánvalóan túlesik az értelem határain, de vájjon túlesik-e a lélek korlátain? Mert nem az értelemből fakadó, vájjon érthetetlen-e? Úgy kell-e megállani érdeklődésünkkel az ösztön előtt, mintha az valami kifürkészhetetlen misztérium volna?" Ez az utolsó kérdés minden kíváncsiságunkat felkeltheti. Mert mi valóban úgy állunk az ösztönösség előtt, mint valami misztérium előtt, mely egyedüli birtokosa és kibocsátója annak, ami helyes és igaz. Hallgassuk meg a bergsoni ítéletet: „Az ösztön még az élet formájához is hozzásimul. Ha a benne szendergő öntudat feleszmélne és lehetőleg ismeretté alakulna át, ahelyett, hogy külső cselekvéssé váljék, ha kérdőre tudnók vonni és ha felelni tudna, az élet legrejtettebb titkait tárná elénk. Az ö sztön nek pedig volna minek segítségével megoldani a spekuláció terén legfontosabb problémákat, de magára maradva e problémákat sohasem állíthatná fel. Ezeket az értelem adja fel önmagának, de neki viszont nincs meg a megoldásukhoz a kellő anyagszerűsége. Az igazi és egyetlen módszer az elmélkedés terén tehát csak az ösztön és az értelem szoros együttműködéséből állhat." S végül ezt az utolsó megállapítást jegyezzük fel, — költői hasonlata miatt örökre az emlékezetünkben marad: ,,Az értelem fénylő mag marad, mely körül az ösztön, még ha intuícióvá szélesedve és tisztulva is, csak bizonytalan ködudvart alkot." Az értelem és az ösztönösség ily viszonya világosan megmutatja szerepüket is. Az értelem magasabbrendű funkciót végez, az ösztönösség utat tör az értelem számára. De a két funkció elképzelhetetlen a megismerésben egymástól függetlenítve és szabadon. A mai kor azonban függetlenítette az értelem és az ösztön munkáját, széttépte ezt a széttéphetetlen kapcsolatot. A mai kor az ösztönök pártjára állott és szembefordul az értelemmel. Egész Európában bekövetkezett ez a szembefordulás. Mondhatjuk, hogy ez a szembefordulás a legjellegzetesebb vonása a mai koreszmének. Ebből mi sem maradhattunk ki. Sőt talán abban mutatjuk leginkább mai európaiságunkat, hogy ez a szembefordulás nálunk is végbement. Mi is úgy vagyunk hát, hogy a bénító hymenoptera munkáját többre tartjuk, mint a tudós bogarászét, akiben egy ügyes sebész is lakozik. A hymenopterát csodáljuk s benne a lélekalj zseniális fellobbanásait látjuk, míg a bogarász tudományát, aki pedig ismeri már az összefüggéseket is és megfelelő magyarázatot tud adni, értéktelen, ócska tudákosságnak
