Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

54 tendenciákon vesztegelő szlovák művészetet a modern, korszerűségi vonalba akarják önmagukon keresztül emelni. Fulla mint rajztanár kezdte pályáját. Legelső, öntudatosan íestett képe, egy furulyázó pásztorgyerek, még a néphez fordult témáért, de kidolgozásában már öncélúvá teszi a képet. Az impresszionizmus mutatkozik még rajta a látásban, de a formában már teljesen a modern pikturálís kítisztulás felé igyekszik. A következő műveiben is visszatér még az etnográfia. A korszerűségi vonalra szeretné átmenteni Galandával együtt. Kísérletezik. Az egyes tárlatokon, hol az egyiknél, hol a másiknál, mintegy visszatérő elem kísért az etnografi kus elem. Fulla végigjárta Picasso, Braque, Doraine, Matisse útjait. Festői kulturája megérti és teljes lényegükben átértékeli ezek művészetét. De mikor otthon, távol Párístól, nyugattól, festeni kezdi képeit, antagonízmusba kerül körny

e Hetével. A környezet, a szlovák művészeti és kulturális élet, fejlődésbe kezdve, még mindig nem jutott el az egyetemes színvonalhoz. A nemzeti romanticizmus népszerűséget csinál. A szlovák falvak egyfelől tudatosítják magukban a mindenütt eltűnő népkulturát, másfelől már rohamosan kikezdi az idillikus csöndet az osztályválságokkal nyomon járó gazdasági krízis. Ez a valóság. Ez a környezet azután, még az intelligensebb egyedeiben is, jórészt idegenül áll meg Fulla és Galanda művészete előtt. Hibridnek, idegennek látja. Nem érzi magához közel, mert nem látja önmagát, szemléleteit benne kifejezve. Ezt a hiányt akarják kitölteni,