Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

53 egységébe oldja át. Erősen dominál a kék. Nem mindenütt következetes önmagához. Olykor annyira magához köti látását a kép tárgyszerűsége, hogy megmarad a naturális megábrázolásnál. Eleven, színes, mesélő Ma 11ý píkturája. Valószínűtlen és korszerűtlen, de nyugalmas. És ez őszinte vetülete a kor tempójából lemaradt, emésztő művészetnek. A morvái Joža Uprka ennek az etnografíkus piktúrának legőszintébb kifejezője. Valóságos stílust teremtett a morvái parasztvíseletek verőfényes, színgazdag ábrázolásával. Templom előtt csoportosuló falusi nép, parasztlányok és gyermekek festői csoportjai, bár kimutatható hatást nem gyakoroltak a szlovák pikturára, mégis hozzájárultak a szlovenszkói közönség előtt a sok műnyomat-reprodukción keresztül a „népies" piktúra megkedveltetéséhez. A portréfestés terén Štefan Polkoráb és Andrej Kováčik tűnik ki. Kováčik a budapesti képzőművészeti főiskola tanítványa. Erős analitikus portréi mély lélekrajzot dokumentálnak. A felületeket egyszerűsíti, csak a jellegzeteset emeli kí. A formákat festi, nem a színességet. Ebben nyugodt és összegező. A szlovenszkói helyzet a grafika terére sodorta. Illusztrációi, grafikus tervezetei a szlovák grafikának nagy nyereségei. A modern szlovák festőművészet törekvéseit Fulla és Galanda képviselik. Közös műteremben dolgoznak, együtt állítanak ki. Az etnografíkus