Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

50 is szigorúan hozzátartozik a szlovák művészet mai periódusához. Még a fiatalabb generáció embere Anton Djuračka. Erősen dekoratív. Mintha a tátratöví kis falusi templomocskák gótikus szelleme érintette volna némely képében. A „Szlovák hegyek Madonnája" című, 1929-ben kiállított képe annyira őszintén egyszerű elgondolású, a színezésében élénk és tiszta. Formáiban ma sok a dekoratívítás. A tulajdonképení jelentőséget Djuračkának rajzai teszik. Néhány vonallal alkotott sima, nyugalmas rajzok ezek a szlovenszkói tájról, a szlovák parasztról. Van bennük sok etnográfia, de az a kevéssel sokatmondás, ahogyan Djuračka teszi, felülemelí az átlagon. A síkon dolgozik, rajzai kétdímenzíójuak, megmaradnak a maguk jelentőségükben mindig: vonalnak a síkon, sehol sem ragadtatja el magát fogásokra, hogy térértékelést adjon nekik. Metszetei, litográfiái tiszta grafikát adnak. A fiatal szlovák művészet a szlovenszkói táj mellett a szlovák népet is bevonja tárgykörébe. A szlovák művészek első kollektív pozsonyi bemutatkozóján jelent meg Štefan Straka, a naturalizmust követő. Énekelő parasztgyerekek, imádkozó parasztok, templomos arcok. Erős naturalizmussal megfestve. Csak az arc önmagában érdekli, festői problémák hidegen hagyják. A festésben nem ís nyújt újat. Technikája erősen naturalista, barna tónusokkal. A valóság hű és pontos másolata, de a valóságot erősen megválasztja, fíziognomíaí hatásokat juttat érvényre. Rossz sajátságokat kutat. A megmutatkozó szlovenszkói táj után, ha festői