Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szlovákok

43 absztrahálni tudja a szlovenszkóí vidékből. A szlovák művészet csak ő utána ismeri meg a reálisan emberi, szlovenszkóí tájat. Ami előtte volt, az ünneplőruhás parasztok idealizált vidéke, erőltetett beállítással, csak a különlegességet, az unikumot hangsúlyozta. Benka pikturája egyszerre véget vetett ennek. A Tátra még mindig idegenül áll a píkturával szemben, csak messziről, a távoli hegyek üzeneteként tűnnek fel csúcsai a többi szlovák hegyek mögött. A Kriváň, a Detva, az Érchegység fölött. Igazi kifejezésre nem is talált a pikturában. A szlovák nép messze esik a nyaralók és szanatóriumoknak a külföld vendégeire beállított világától. A környező hegyek, ahol a pásztorok és parasztok küzdelmes élete folyik, az ihletői a szlovák piktúrának. A fiatalok már Martin Benka hatása alatt kezdik megérteni a szlovák művészet jelentőségét. Ha a mai szlovák piktúra termékein végigtekintünk, hogy konstatáljuk, mi alkotja a szlovák festőművészet mai tartalmát, egy tarka, szétmosódó képet kapunk. Tájakból, népi jelenetekből fog állani ez a kép. Az első szlovák művészgenerácíó után, Kern, Mítrovszky és Augusta után felsorakozó művészek, egy kísnemzet művészetét alakítják teljes tartalmukkal. Teszik ezt akkor, amikor a korszerűség és a gazdasági alapépítmények diszharmóniában állanak a szlovák festőművészet mai törekvéseivel. A szlovák művészet a tájak sajátosságaiból és az etnográfia ornamenseíből és dekorációiból alakult. A felületet látta meg. A felületről alakította