Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szempont

19 formával, azután további következetességbe menve, a formákat feloldva, a pillanatnyi látásélmény ered­ményeként jelentkezett. Az első a pleinairizmus, a második az impresszionizmus szakasza. Az objektív naturalizmus úgy ábrázolta a dolgokat, ahogyan azt mindnyájan közösen látjuk, ahogy a valóságban léteznek. A szubjektív natu­ralizmus pedig úgy, ahogyan én, az egyén látom. A valóság azután egyénenként külön színnel, han­gulattal jelentkezik. Ezeket az egyénenkénti, szub­jektív különbségeket hangsúlyozza. A pleinairizmus színöröme a színt teszi ural­kodóvá a képen. A dolgok nyugodt, tartós szem­léletéről lemondanak. Fölfedezik a fényt. „Világo­sabban, egyre világosabban" a jelszó. A szabad levegő erős fényében fölgyúlnak a színek. Tűző erejűek lesznek és föloldják a zárt felületek for­máit a dolgokon. A szín vonzza a színt és olyan szabad egymásmellettiségbe kerülnek, ahogyan azt csak a pillanatra felvillanó, de formában szilárdan rögzített dolog mutatja a szabad levegőn, a szabad világításnál, ahol a félárnyékok megbújnak a tiszta és erős színek mellett. AZ IMPRESSZIONIZMUS. A szín a szabad levegőn való festészetben a kép főélménye volt. A forma csakis a körvona­laiban élt. A szín maga a körvonalakon belül uralkodóvá válik és továbbfejlődik. A látásélmény intenzitása a színnel szemben fokozódik. A szín­élmény egyedülvaló jelentőségre tesz szert. Árforma 2»

Next

/
Oldalképek
Tartalom