Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szempont

14 Ezen a ponton determinálja a társadalom a művészt és művészetét. Itt válik tendenciózussá a művészet Ezt látjuk az egyiptomi művészetben, mikor az istenséggel egyenlő vonalon álló világi hatalom, az örökkévalóság utáni törekvéssel alkotta meg művészetét. Mikor az uralmon levő társadalom biztos és egyensúlyozott, a művészet is egyensúlyozott megfelelője korának. Ezekben a korszakokban a nyugodtság a külső forma tökéletességén jelentkezik. Mihelyt a gazdasági, s ezzel együtt a társadalmi alap biztonsága megbomlik, a művészet ís azonnal kitérést jelez a biztos helyzetből. Az 1905-től a mai napig lezajló művészeti mozgalmak a legtisztábban és a legérzékenyebben mutatják a mai osztálytársadalom válságát. Ezek a mozgalmak szükségszerű velejárói voltak a kor, helyesebben a termelés és a társadalom fejlődő változásainak, egészen a mai válságig. A piktúra ezen a vonalon, a kép optikai tartalmában állandóan fejlődik az egyik periódustól a másikig. Részben a közvetlen fejlődés, részben a megelőző törekvések tanulságai folytán. Az alkotó individuum állásfoglalása a világ külső, anyagot nyújtó hatásaival szemben teljesen a kapitalista árútermelés szabadversenyében korlátlanul érvényesülő egyéniség pszihológiáját mutatja. A naturalizmussal indult és a közbeeső stációkon keresztül egészen a kubizmus első jelentkezéséig a naturalizmusban alig érintett objektív, tehát mindenkire érvényes látástól a szubjektív, az egyén egyre szélsőbb és érzelmi asszociációkban korláttalan hatásáig vezetett.