Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szempont

15 A kíhangsúlyozottan szubjektív látásélmény anarchiája és csődje a mai társadalom következménye. Az objektíven érvényes és a szubjektíven viszonylagos két pólusa között terülnek el a mainak ismert művészet problémái, melyek ma már befejezetten a múlténak tekinthetők. Az átmeneti kor ingadozásaiban az új művészetnek még nem volt ideje kikristályosodni, csak lehetőségeit ismerjük. AZ ELSŐ FORDULÓPONT. A festőművészet a 18-ik század második felében lényegesen megváltozott. Az eddigi egyetemes vallási és történelmi ideál helyett, ami az egész reneszánsz és az utána következő periódusokban egészen a klasszicizmusig uralkodott, a közvetlen környezet és a mindennap átélése vált a festőművészet főmotívumává. A festőművészet tendenciája eddig a fenséges képbeli átélése volt. Nagy és általános eszmei tartalmat közölt a képen. A vallás tanítását és igazságát demonstrálta a szentek, madonnák képeivel. Krisztus életének és tanításának, a kereszténység és a szentek történeteinek nagy mitológiája elevenedik meg a festők ecsetje alatt. A reneszánsznak ez a sajátossága, elvegyülve a görög mitológiával, a későbbi korszakokban is megmarad egészen a klasszicizmusig. A klasszicizmus, a reneszánsz életességének utolsó hullámgyűrűje. Ezután minden megváltozik. A francia forradalom mélyreható változásokat hozott létre a társadalomban. A feudális nemesi