Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A szempont
13 hanem a fejlődés egy-egy stádiumában szemléljük a művészetet. Nem sztatikusan, hanem dinamikusan. A képzőművészet kapcsolatainak sorozatában három fokon át közelítjük meg a lényeget. Ez: 1. Önmagában a műalkotás, az optikai látás és műalkotás törvényei, az alakított anyag és forma. 2. Az alkotó egyén pszihológiai tartalma. Kapcsolata és állásfoglalása a természet és a társadalom jelenségeivel szemben, mely művészete számára anyagot nyűjt. 3. A társadalom helyzete, amelyben az egyén alkot, gazdasági és a termelési renden felépülő társadalmi rend szempontjából. A művészet tehát egy adott társadalomban komplex kifejezője annak a törekvésnek, amellyel az illető társadalom a belső életének egyensúlyát keresi. Amíg tehát a művészet objektívált önélvezet lesz egyfelől azáltal, hogy az ember a dolgok természeti rendjét és kapcsolatait újra teremti a művészetét kifejező anyagban, rendszert, organikus következetességeket teremtve a maga és a természet organikus rendjének mintájára, ugyanakkor a meg nem értett vagy dolgait zavaró külső chaossal szemben abstrakcíóval és megválogatással él, belső egyensúlyérzetét, nyugalomszükségletét óhajtja így kielégíteni. Önmagát, képességeit és érzéseit objektíválja és így önmagán keresztül élvezetet keres a konkrétté vált érzéseiben és gondolataiban. Ugyanakkor művészetében a külső világ rendjéből száműzni törekszik mindent, ami zavaró vagy meg nem értett számára.
