Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

75 évi hét szezónkíállítást. 1924-ben volt az első tavaszí tárlat, 25 festő 250 képpel szerepelt. „Az első látogatás izgalmaival, de emelt fővel, félszegség nélkül, mindenegyes tag külön-külön egyéniségébe öltözve, Komárom művelt közönségének szalonja küszöbén" — mint a kiállítás katalógusában Harmos Károly írja. Bazilidesz Sándor, P. Fesstty Edith, Harmos Károly, Komáromi-Kacs. Endre, dr. Kőváry Józsefné, Krizsán Lajos, dr. Leer~Lenňardt György, Nagy Antal, Nagy Márton, dr. Polony Béláné, Rauscňer György, Reicňental Ferenc és György István komáromiak. A többiek legnagyobbrészt Komáromból elszármazott budapestiek. Az indulás anyaga nagyon vegyes. Meglehetősen sok a dílletáns-munka. A festőművészet még nem elég erős arra e részen, hogy a válogatást kibírja, noha Bazilidesz Sándor, Harmos Károly, Reicňental Ferenc és még néhány kiállító munkái vita nélküli értéket jelentenek. Az első tavaszí tárlatot sorba követte az évenkíntí tavaszi-téli két tárlat, egészen 1927-íg. Lassan kialakul a komáromi művészgárda arcvonala. És az első kiállítástól három évig Komáromban a legpezsgőbb művészeti és mozgalmi élet uralkodik. A képzőművészeti szakosztály, az anyaegyesülettel együtt, három ösztöndíjat ad ki egymásután. Az elsőt Nagy Márton kapja Bécsbe, majd Berecst Gyula szobrászművész és újra Nagy Márton kap egy-egy olaszországi tanulmányútra ösztöndíjat. A város is pártfogásába veszi a képzőművészeti osztályt és Nagy Mártonnak újból egy északolaszországí ösztöndíjat ad.