Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

76 Közben a közönség esztétikai nevelését is igyekszik elősegíteni az egyesület, művészeti előadások rendezésével. Könyvek, folyóiratok rendelésével a művészek állandó érdeklődési kapcsolatot tartottak fönn a külvilággal. 1928-ban pedig, annak ellenére, hogy sem a városnak, sem pedig a környékének nagyobb grafikai szükséglete nincs, reklámtervezet-kíállítást rendezett. A fellendülés nem maradt állandó. Ez csakis a gazdasági alapban leli magyarázátát. A köztársaság belső megszilárdulásával beálló kedvező gazdasági konjunktúra, mely viszonylagosan megfelelő pénzbőséget hozott, rendkívül kedvezően befolyásolta a komáromi művészetet. Mihelyt e hullám 1925 után elmúlik, a kisváros képfelvevő képessége kimerül, a mindinkább előtérbe nyomuló általános gazdasági krízis haladéktalanul meghozza az előbb virágzó művészeti élet csődjét Komáromban. Az évenkíntí két tárlat 1927-től elmarad. Külön kiállítások töltik ki helyettük a hézagokat. A megalakuláskor célul kitűzött és csak- részleteiben megvalósított program egyre szűkül. Az egyesület már csak a Jókai Egyesület székházában, a komáromi kultúrpalotában, két állandó műtermet tud nyújtani művésztagjaínak. Egyébként önmagára és az anyagilag kimerült közönségre utalva, teljesen tehetetlen. A komáromi művészek a műalkotás elhelyezésének legkisebb reménye nélkül dolgoznak. A komáromi művészeti mozgalmak hátterében és a művésztelep kialakításában Harmos Károly szerepe volt a döntő. Ez a komáromi festőművész