Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

69 formáiban nemcsak kifejezi, de a valóság alapépítményein tovább alkot. A jövőbe formál. Prohászka második érési szakasza a környezet pikturális megélése volt. Már itt tudatosan jelentkezik Prohászka előbb tárgyalt kettőssége. Látja a dolgokat, értelmüket, differenciáltságukat keresi. A fogalom és gondolkodás útján el is jut hozzájuk. De analitikus marad, mikor a kép alkotásához tér vissza a környezetből. A fogalmak azt mutatják: a dolgok, emberek önmagukba zárt anyagrendszerek, mások és mások. Bizonyíték rá saját magam vagyok, ahogyan változom a dolgok különfélesége szerint. A pikturában is kifejezésre kell ezt juttatnom, nincs jogom rá a dolgokat anyagszerű karakterüktől és állapotuktól megfosztanom. Ez Prohászka okoskodásának menete. És csakugyan : külön-külön technikával rombolja szét a tárgyak pikturális egységét. Jellemző rá a „Céda" című képe. Különkülön festőtechníkával dolgozza ki az alakokat, állapotuk szerint. Frappáns, analitikusan bomlasztó konstrukció. Feláldozza tudatosan a kép stílusegységét, tömörségét. Az alakok ellentétét, differenciáltságát keresi. Stílusegységhez szokott szemünk idegesen fut végig a képen. Meghökken a merész szembeállításon, külön-külön részletekben szedi össze a képet. A látás erősen foglalkoztatott, az asszociáció tiszta és intenzív. E törekvéseket nem vonja le a festő és a külvilág végső konzekvenciájául Prohászka a maga számára. Belső feszültsége tovább dolgozik és kifejezésre jut képeiben is. A „ Dudabál " címűben például tisztán jelentkezik. Mozgás és feszültség