Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

67 futott be. A naturalizmussal kezdte. Aquarelljeín, melyek ez időszakban készültek, a naturalista valóságlátáson túl már mutatkozik Prohászka sajátossága. Az 1928. évben lépett a nyilvánosság elé. Képeiben három év felgyűlt termését hozza. Képei friss, különös tartalmukkal izgatóan hatnak még a művészettel nem érintkező közönségre is: „Van bennük valami", mondották. Valami, ami közös, ami mindnyájunké a szlovenszkói magyar nyelvterületek ólmos kisvárosaiban. Ezt a „valamit" fogja föl képeiben Prohászka. A ma, a jelen legőszintébb valóságaiból fest őszintén. Nem fokozza föl tárgyait előbb „festőivé". A mellette levő szlovenszkói piktúra jórészt előbb festőivé emeli témáját. Az iskola, a tradíció, az ecset pózra, valami másra készteti őket, mint a környezet. A festés alatt alig tud közvetlen lenni környezetével. Ptoňásstka más, nem tud beállított lenni velük szemben. Úgy festi őket, ahogy a valóságban megjelennek, lényeg szerint. Az egészet látja meg, nem a részt. Amikor a Csallóközben elsőnek jelentek meg a szlovák telepesek idegen, a vidéken nem látott szekereikkel, Prohászkának ez a momentum elég volt a lényeg komplex festői átélésére. Házakat festett. A Csallóközben jól ismert zsuppos, cserepes parasztházakat. A kép egyik oldalától a másikig, a házak közé egy telepes parasztszekér megy a képen. Útjában a házak szétválnak. Ekalakú űr támad, benne halad az előrenyúló lóval, magas szekérrel a telepesfogat. A címe is egyszerű: „Telepesek". Nem vált illusztrátorrá, irodalmi sem lett. A szemléletre támaszkodott 5»