Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A kisebbségiek
68 egyedül. Teljesen píkturálís értéket adott. De a ma a közvetlen környezet korszerűségi vonaláról íest. Kapcsolata van az idővel, a közönséggel. A kisebbségi életet éli pikturájában is. Somorja az első ihletője művészetének. Ez a félig paraszt kisváros a kisalföld szívében, szántóföldek partjain, alig élő kisiparral és kereskedelemmel. Ahová betódul a környező falvak szegénysége, ahol a kisvárosi intelligencián kívül nincs egyéb kultúra és az egész együtt vívódásaival, kialakulatlanságaival a magyar kisebbségi élet és a végígmosó nyomorhullám legsajátosabb produktuma. Ez a komplexum együtt Proňászka környezete. Ez viszi dolgait szeme elé. Ezeket látja, festi. Az 1928-as pozsonyi kiállításán egy egész gyűjtemény ilytárgyú képet hozott. A „Nyústzák a földet" című képe volt a legkevesebb eszközzel legtöbbet tartalmazó. Száraz földön szántó paraszt. A ló nekifeszülése a gerincvonalak vonaglásában benne van. A feszültség érezhető. Közel marad a dolgokhoz mindvégig. A faluvégi szegénysor motívumait sokszor festi. A szegénység őszinte, romantikus és programmnélkülí pikturális megszólaltatója. Mint környezeti valóságot látja meg és ebben keresi a festészet anyagszerűségét. A kisvárosi környezet kispolgári valóságát épúgy meglátja, mint a parasztit. Szociális festő, képei kordokumentumok. A technika kereséseiben, képeinek píkturálís alakításaiban a szociális lényeg második etapja ís jelentkezik. Amikor a valóságdokumentumon túl, a művész a jövő felé alkot. Amikor környezetét