Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

66 Scňubert Gyula. Aqarelljeí a pozsonyi kiállítások egyik legnagyszerűbb darabjai. Biztosak és nyugodtak. Schubert megérti az aqarellfestés lényegét. Kerüli a részletformákat, összegez. A világos, kevés színből úgy alakítja képeit, hogy azok monumentálissá lesznek. Olajképeín ugyanez a nyugodtság jelentkezik. A színek erejét fokozza egymáshoz való viszonyukban annyira, hogy képessé válik vele a felületek gazdagságaínak közvetítésére. Dex Ferenc művészete is sokat merít a szlovenszkóí talajról. Az olasz quattrocentisták sima, határozott felület művészete ragadja meg. Elvet minden levegős festőíséget. Csak a sík, a zárt, határozott lokális színekben fénylő felületet ismeri el. Még nem tisztult le. A tájképek mögötti aranyhátterek, a felületlehetőségek kutatása, a „neue Sachlichkeitre" emlékeztető keresései a tiszta, egyéni periódus elérkezését készítik elő. A pozsonyi művészek csoportjába sorakozik az alpesi képeket festő, impresszionista Blanárovits József, az Iványí-Grünwald Béla tanítvány, Hafcky Károly és a gútori, XVI. század mestereinek színeit analizáló, akadémíkusan naturalista Szemere János. A Pozsonyban dolgozó művészek csoportjához sorakozik Proňásxka István is, a szlovenszkóí magyar piktúrának egyik legeredetibb alakja. Somorján született a Csallóközben, 1897-ben. A szlovenszkóí képzőművészeti élet meglepetéseinek legnagyobb részét ő szolgáltatja. 1925 óta, hogy intenzíven festeni kezdett, több fejlődési utat