Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A magyar kormány jegyzékei Prágában
A cseh kormány válasza az volt, hogy a tárgyalásokat hajlandók megkezdeni, csak, Benes lemondására való hivatkozással, kétnapi haladékot kértek; ehhez a magyar kormány hozzájárult. Végül a tárgyalások megkezdésének időpontját október 9«-ére tűzték ki. Ezeknek a napoknak, a lassan múló óráknak feszült izgalma örökké emlékezetes marad minden magyar ember számára. Míg az események lassan, de feltartózhatatlanul haladtak a kifejlés felé, a világ közvéleménye mind határozottabban és erőteljesebben foglalt állást mellettünk. Különösen megnyugtató és örvendetes volt az olasz sajtó magatartása. Az olasz közvélemény egységesen állott a Duce programmja és követelései mögött: a cseh kérdésben teljes megoldást kell megvalósítani! Az olasz lapok napról-napra hangoztatták, hogy a Prága és Budapest közötti tárgyalásokat a legrövidebb időn belül meg kell kezdeni és be kell fejezni. A lengyel sajtó a Ruszinföld Magyarországhoz való csatolását követelte, ennek a követelésnek érdekes hátteret adott Csáky István gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter varsói látogatása és ottani többórás tárgyalása Beck lengyel külügyminiszterrel. A magyar igazság mellett szállt síkra a német sajtó is és hangoztatta, hogy nincs megbékélés Középeurópában a jogos magyar igények kielégítése nélkül. Berlinben és Rómában a szlovák és ruszin nép számára is követelik az önrendelkezési jogot. Különösen érdekes volt a várakozásnak és feszült izgalomnak ezekben a napjaiban az itthoni közvélemény egyes tényezőinek magatartása. A keresztény magyar tömegek mindenütt megmozdultak, egyik városban a másik után tartottak hatalmas tömeggyűléseket, a magyar Felvidék visszacsatolását, a húszesztendős igazságtalanság jóvátételét követelve. A különböző társadalmi egyesületek, a frontharcosok, a hadirokkantak, szóval mindazok a szervezetek, amelyek a magyarság milliós tömegeit egyesítik magukban, zárt sorokban, lelkesen, de fegyelmezetten vonultak fel a kormány mögött, hogy egész erejükkel támogathassák annak munkáját. Ugyanekkor megszólaltak azok a tényezők is, amelyek majdnem mindig a zavartkeltők szerepét játszották a közvélemény kialakulásában és kifejezésében. Ezúttal azonban meglepő formában jelentkeztek. Ugyanazok a sajtóorgánumok, amelyek még nemrégen Csehszlovákiát sajnálták, amelyek óráról-órára mérsékletre, óvatosságra, megfontolásra és várakozásra intették a nemzetet: hirtelen türelmetlenebbek, harciasabbak lettek mindenki másnál. Egyszerre liberális-demokratikus oldalról kezdték hirdetni, hogy nem szabad tárgyalásokra, diplomáciai akciókra várni, azonnal meg kell indítani a magyar honvédséget Csehszlovákia ellen, hogy a kormány higgadt, nyugodt magatartása bűnös könnyelműség, azonnal vérbe kell fojtani, lőporfüstbe kell borítani Prágát és egész Csehországot. Akik még nemrégen reszketve tárgyalták a budapesti kávéházakban a háború veszedelmét, akik esküdtek a semlegességre, mint az egyedül üdvözítő politikára: hirtelen kevésnek találtak minden magyar lépést és intézkedést és olyan kardcsörtetésbe kezdtek, amilyent - 61 -
