Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A magyar kormány jegyzékei Prágában - Magyar a magyarért
csak elbír a mindenre alkalmas nyomdafesték. És ez a gyanúsan forrongó militarizmus támasztott is bizonyos zavarokat — Budapesten. A főváros közvéleménye kezdett ingadozni az ellentétes pólusok között, mind szélesebb körökre hatással volt a követelőzés, fenyegetőzés, hadilárma, a főváros lakosságának egy része kezdett kételkedni abban, hogy békés úton, a kormány által használt eszközökkel eredményeket érhetünk el. A vidék, az egész ország népe viszont még ezekben az órákban is érintetlen maradt; a nemzet milliói nyugodtan, bizakodva álltak az egyetemes érdekeket képviselő kormányzar mögött. MAGYAR A MAGYARÉRT A nemzet minden zavartkeltő nyugtalanítás ellenére érezte, hogy a magyar sors nagy fordulat előtt áll. Az ország mélységesen megdöbbenve, meghatva fogadta a határon túl élő magyarok szenvedéseiről érkező híreket. Napról-napra tisztábban látszott, hogy a csehek szörnyű állapotban adják vissza azokat a vidékeket, amelyeket valamikor jólétben, gazdagságban vettek át tőlünk. Megrakott tehervonatok hosszú sorai szállították el a magyar vidékekről az összerabolt gabonát és egyéb élelmiszereket. Sok helyütt még vetőmagnak valót sem hagytak a gazdáknak. Látnunk kellett, hogy felszabaduló testvéreinket éhinség, nyomorúság fenyegeti, rémkép gyanánt áll előttük a tél szörnyű gondjaival és nélkülözéseivel. És a magyar társadalom nyomban megmozdult, hogy ezzel a fenyegetéssel szembeszálljon. A nemzet a visszatérő testvéreket a szeretet, az együttérzés jeleivel akarta fogadni. Megindult a gyűjtés, az adakozás. Szívekhez szóló jelszó: Magyar a magyarért, a Csonkaország lakossága a Felvidékért. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné, a főméltóságú kormányzó úr hitvese állott a mozgalom élére, és mellette vitéz Imrédy Béláné, a miniszterelnök felesége. A főméltóságú asszony itthon, a Csonkaországban, egy évtizednél hosszabb idő óta a szegénység gyámolítója, a téli gondok enyhítője, az új kezdeményezést tehát sokesztendős tapasztalatokra építhette. Felhívásának a pillanat történelmi jelentőségének tudatától fűtött szavai megérintették minden magyar ember szívét: Magyar a magyarért! A magyar igazság győzelme útban van: rövid idő kérdése felvidéki testvéreink visszatérése az ősi hazához. Húszéves idegen uralom szörnyű nyomása nehezedik rájuk: nyomor, szenvedés, börtön az osztályrészük. A nélkülözés és a szenvedés segítségért kiált. Ez a segítség ma egyetemes magyar parancs: a népi együvétartozás parancsa. A Felvidék őslakói nem magukért, de mindnyájunkért, az egész magyarságért küzdenek és szenvednek húsz keserves esztendő óta. Sanyarú sorsuk áldozatra kell, hogy kötelezze az egész magyarságot: kicsinyt és nagyot egyaránt. Le kell törölni homlokukról a megpróbáltatások verítékét, orvo— 62 — 5
