Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Magyar államférfiak Obersalzbergben, menekülők özönlenek hazánkba - A godesbergi találkozó

lezajlott. Hodzsa Milán körülbelül akkor mondott le a csehszlovák miniszter­elnökségről, amikor Chamberlain elindult Londonból második németországi útjára. A szudétanémetek közben már egész területükön átvették a rendfenn­tartást a cseh rendőrségtől és csendőrségtől. Prága utcáit kommunista tünte­tők lepték el: az általános mozgósítást és a háborút követelték, elszántan hir­dették, hogy a Szovjet minden körülmények között Csehország segítségére siet, a Szovjet hadereje pedig mindenkit le fog gázolni, ha kell, egész Európát is. Az új cseh kormány élére Sirovy tábornok állt, első intézkedésével elren­delte, hogy a cseh katonaság lépjen fel a legerélyesebben minden német meg­mozdulással szemben és ismét vegye kezébe a végrehajtó hatalmat a Szudéta­vidéken. A cseh hadsereg megint visszafordult, a szuronyok, tankok és pán­célkocsik elől újabb százezernyi német menekülő özönlött át a birodalom határán. A népszavazás, amiben Hitler és Chamberlain Obersalzbergben meg­egyezett már, szende ábrándnak látszott ebben a pokoli kavarodásban. A menekülők és a Szudétavidékről percenkint érkező hírek egyöntetűen a németek millióinak végső veszedelmét hirdették. Hitler Adolf az újabb találkozó órájában nem is gondolt már népszavazásra; a Szudétanémet terü­letek átadását követelte népszavazás és mindenféle köntörfalazás nélkül, még­pedig záros határidőn, nyolc-tíz napon belül. Ugyanekkor követelte a jogos lengyel és magyar igények kielégítését s követelte az önrendelkezési jog biz­tosítását a csehszlovák köztársaság minden más népcsoportja számára is. Chamberlain a godesbergi találkozón lényegileg nemcsak Angliát, hanem Franciaország kormányát is képviselte. Megérkezett teljes felhatal­mazással arra vonatkozóan, hogy az obersalzbergi megegyezést végrehajtsa, a népszavazásban végleg megállapodjon, annak lefolytatására nézve Anglia és Franciaország nevében Hitler Adolffal szemben biztosítékokat kössön ki. Godesbergben már az első pillanatban kiderült, hogy ez a felhatalmazás értéktelen, elmaradt az események mögött és hasznát venni nem lehet többé. Az a négy, vagy öt nap, amelyre a demokratikus angol kormánynak szüksége volt, hogy súlyos elhatározásokra jusson, azt az összes illetékes fórumokon keresztülvigye és megerősíttesse, végtelenül hosszú időnek bizonyult ezekben, az óránként sorsdöntő eseményeket szülő, izgalmas napokban. És Neville Chamberlain, hiszen nem változtathatta meg felhatalmazásait, nem határoz­hatott saját belátása és helyzetfelismerése szerint, annyi alkotmányos ténye­zőhöz, szövetségestárshoz kellett alkalmazkodnia. Kétségkívül megdöbbenve és szinte tanácstalanul látta Godesbergben az új körülményeket. A tanács­kozások már az első órákban megakadtak, hosszú szünet következett, reg­geltől délutánig. Akkor azután kiderült, hogy Hitler vezér és kancellár türelme véget ért, semmiféle megállapodás, megegyezés, nemzetközi tanács­kozás kedvéért nem nézi tovább a szudétanémetek szenvedéseit. Chamberlain mindenesetre megkísérelte, hogy elfogadtassa a válto­zott német álláspontot és ezáltal elkerülje a végső szakítást. Godesbergből javaslatot juttatott el a cseh kormányhoz; ennek lényege az volt, hogy Prága járuljon hozzá a határsáv egy részének német megszállásához, — népszavazás — 43 ­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom