Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Az első viharfelhők Prága felett ( Dr.Matolay Géza) - Lord Runciman küldetése

ismertették, milyen nagyarányú erődöket építenek a csehek a határon, hogyan erősítik meg a hídfőket és városokat. És a német beszámolókat követték az angol jelentések: Ward Price, a Daily Mail szerkesztője gépkocsin bejárta az egész határvidéket, s mindenütt páncélerődöket, betonárkokat, gépfegyver- és ütegállásokat látott, mindenhol felvonuló csapatokkal, hadianyagszállítmányokkal, motoros ágyúkkal és tankokkal találkozott. A cseh kormány állig fegyverbe öltözve akart tárgyalni nemzetiségeivel, legfőbb érvnek a mozgósítást és hadikészülődést tekintette . . . LORD RUNCIMAN KÜLDETÉSE Európa közvéleményét a csehszlovák válság izgalmai hatották át; a cseh kérdés mellett minden más elvesztette időszerűségét és érdekességét. A nyugateurópai kormányok közül legelsőnek és legmélyebben az angol kormány értette meg a cseh kérdés végzetes fontosságát és a gyors cselekvés szükségét. Július második felében az angol diplomácia valóban lázas tevékenységbe kezdett. Egymást követték az angol előrerjesztések, figyelmeztetések, érdeklődések és békéltető akciók a különböző fővárosokban. Július utolsó napjaiban kezdődött az egész cseh válság történetében a legérdekesebb angol közvetítő kísérlet. Az angol kormány felkérte lord Runciman volt angol kereskedelemügyi minisztert, hogy mint tanácsadó, hivatalos megbízással utazzék Prágába és kísérelje meg a közvetítést a csehek és a szudétanémetek között. Lord Runciman elvállalta a megbízatást; augusztus 2.-án néhány munkatársának kíséretében megérkezett Prágába és hozzáfogott annak a programnak megvalósításához, amelyet kétségkívül Chamberlainnel egyetértésben dolgozott ki. A Runciman-féle program lényege a békés közvetítő megoldás volt —- a csehszlovák állam keretein belül. Runciman az események tanúsága szerint olyan szudétanémet önkormányzatra gondolt, mely bizonyos tekintetben meghaladta volna ugyan a Henlein-féle karslbadi pontokban foglalt követeléseket, de a szudétanémetektől olyan engedményeket kívánt volna, amelyek viszont a központi prágai hatalom fönntartásával álltak összefüggésben. Lord Runciman foglalkozott ezenkívül a magyar, a lengyel kisebbségek, a szlovákok és ruszinok problémáival is — de csak másodsorban, miután legfenyegetőbb és legsürgősebb kérdésnek a szudétanémetek ügye látszott. A cseheket kétségkívül váratlanul érte lord Runciman megbízatása; egy-két napig haboztak is, hogy hozzájáruljanak-e az angol lord küldetesehez, hiszen az — minden tanácsadói jelleg és egyéb fenntartások ellenére — kétségkívül külső beavatkozást jelentett Csehország belső ügyeibe. Végül azután mégis belenyugodtak az angol akcióba. Runciman lordot korrekt udvariassággal, de igen hűvösen fogadták, munkáját semmiféle tekintetben meg nem könnyítették, sőt támogatás helyett akadályokat gördítettek az útjába. Prága még ezekben a napokban sem a megegyezést kereste, hanem — 29 — 3*