Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszavágyó tájak

sőt Sáros, Zemplén és Ung megye néhány vára is ilyen szirtfokon áll. Mészköve miatt oly vadregényes a Hernád több szurdoka, nemkülönben a híres sztracenai sziklakapu is, melynek tőszomszédságában az ugyancsak híresnevezetes Dobsinai jégbarlang tátong. De rejtegetnek az itteni mészkőhegyek még sok más barlangot is. A vulkáni eredetű hegyek kőzete trahit. Hajdan, a hazai bányászat elején, nemes érceket, aranyat, ezüstöt bőven adó hegyek. Sok bányája azóta már kimerült s ma csak kevés helyen jövedelmező. A modern közlekedés újra értékessé tette kőzetét, mert a trahit kitűnő útkavicsoló anyagnak bizonyult. A trahithegyek alacsonyabbak. 2000 m. fölé csak Erdélyben emelkednek, míg a Felvidéken az 1500 m-t is alig ütik meg. Tájképei mégis szépek, kedvesek. Hegyei hatalmas kúpok alakjában tornyosulnak föl s olyika, mint pl. a zólyomi Polyána, oly szabályos kúp, mintha óriások tervszerűen építették volna föl. Másutt kisebb kúpokból egész hegysor verődik össze. Sziklás részlet csak elvétve akad bennük, inkább menetes gerincek szövevénye alkotja, amelyeken aztán tömören bodorodó erdőség ül. Vén bükkösök sötétlő rengetege, melyekben még tisztás is alig akad. A Nyitra völgyétől le Erdély határáig húzódnak e kialudt vulkánok. Mindenütt a Kárpátok belső oldalán sorakoznak, mert hiszen az alföldek süllyedése robbantotta ki e ma már kihalt tűzhányókat. Alföldi lankáikon kitűnő borokat termő szőlők díszlenek, ami e kies hegyek tájait még szebbé, még bájosabbá varázsolja. A Kárpátok külső láncolata megintlen másmilyen. Itt már a homokkő uralkodik és ennek kőzete szabja meg a hegyek arculatát is. A nyugati, Morva-menti határszéltől messze el az erdélyi határig, szélesen terpeszkedik el a Kárpátoknak ez a legtömegesebb kőzete. Javarésze túl nyúlik az ép haza határain, le a lengyel síkságig, de jut belőle hozzánk is egy jókora sáv. A homokkő, agyag-palákkal elegyesen, egyhangú, egyveretű kőzet, de úgy össze-vissza gyűrték a hegyalkotó erők, hogy az egységes anyagból száz- meg százrétű hegyredők, hegyláncok keletkeztek. Ezért, a hegy-gyűrődések miatt, annyi temérdek itt a hegy meg a hegygerinc s köztük kusza a völgyhálózat. A hegyláncok — különösen a ruszin Kárpátokban — bámulatos szabályossággal csapnak kelet felé. A láncok között ugyancsak szabályosan váltakozó teknők, amelyekben falvak ülnek. Kicsi, szegényes falvak, mert kevés a termőföld és idefönn a hegyek között, már bágyadtabban süt az éltető napsugár. Itt a bereg—máramarosi Verhovinán, vagy a sárosi Makovicán, meg a Zemplén—ungi Krajnán már nem terem meg a búza, csak a zab és a krumpli. Az is gyéren a kövesen sovány, apróka szántókon. Itt a szénafű a legtöbb, egyben a legjobb is. Zamatosabb minden alföldi fűnél. Vagyont jelent aztán a fa, az a rengeteg erdő, ami az itteni nagy hegyeket mindvégig megüli. Akad azonban egyéb szépség is. - 222 —