Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszavágyó tájak

Medvék a Kárpátokban Itt, az Erdős-Kárpátokban van ép hazánkban a legtöbb csapadék. Háromszor annyi, mint az Alföldön. Ezért annyi itt a bővizű patak, mint sehol másutt az országban. Rohanó vizek tarajzó sellői ezüstös csíkkal szegik be az erdőrengetegek völgyi peremét. Ahol meg a vágott fa csúsztatása végett felduzzasztják a patakok vizét, csillogó tavak üde víztükre fénylik. Valóságos tengerszemei a messze-messze kígyózó máramarosi völgyeknek. Fenn, a hegyek tetején, új világ fogad. Az erdő határán túl, hol a hideg már nem tűri meg a sudár fákat, szökésen zöldelő havasi legelők fűszőnyege borul a hátak és csúcsok kőtestére. Selymes, aprófüvű gyepek, amelyeken bokáig süppedve járhatunk. Szikla nem állja utunkat, hasadék nem gátolja léptünk. Szabadon járhatunk a gyephavasok tündéri szőnyegén és szabadon tekinthetünk végig akár tíz hegyláncon is át. A léptennyomon változó kilátást csak a ránk ereszkedő felhők párái fogják el. — 223 -