Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Az első viharfelhők Prága felett ( Dr.Matolay Géza)

AZ ELSŐ VIHARFELHŐK PRÁGA FELETT irta: DR. M ATOL Ay GÉZA Történelmi folyamatok kezdetét legtöbbször éppen olyan nehéz megjelölni, mint befejezésüket. Országokat, világrészeket átfogó eseménysorozatok a múltban gyökereznek, átvonulnak a mán és kiszámíthatatlan távolságra belenyúlnak a jövőbe. A cseh válság kezdetét és végét éppen olyan nehéz megjelölni, mint más történelmi folyamatokét. Ez a válság tulajdonképen már akkor megkezdődött, amikor a csehszlovák köztársaság megalakult. Első szakasza belevész a világháború utáni események lázas kavargásába, azután időről-időre mindig jelentkezik, távoli veszedelmek bizonytalan fenyegetésével nyugtalanítva Európát. Egyre többen akadtak világszerte gondolkozó emberek, akik figyelmessé lettek a mesterségesen összetákolt új állam belső szerkezetének szinte érthetetlenül súlyos hibáira, a csehszlovák egység átlátszó valótlanságára, az elnyomott, kizsákmányolt nemzetiségek ellenállásának fokozódására, a feszültségek kiélesedésére. Mindegyre fokozódó megdöbbenéssel látta a világ, hogy a csehek az őket fenyegető veszedelmekkel szemben Szovjetoroszországban keresnek segítséget, a csehszlovák nagykapitalizmus a Szovjet katonai és politikai szövetségével akarja megerősíteni ingadozó pozícióját Középeurópában. A csehszlovák állam válságos problémái közül mindig a szudétanémet kérdés volt a legsúlyosabb és legreménytelenebb. A Szudétavidék német lakossága a régi osztrák birodalomban az uralkodó elemhez tartozott, az osztrák tartományok német lakosságával együtt vette ki részét a nagy birodalom kormányzásának előnyeiből: a politikai jogokból és a gazdasági haszonból egyaránt. A kulturális szabadság, sőt védettség természetes állapot volt számára. A világháború befejezése után ez az egész embertömeg kisebbségi sorsba került. A kisebbségek helyzete sehol sem irígylésreméltó, de sehol sem volt olyan súlyos, annyira elviselhetetlen, mint a demokrácia, a polgári szabadság agyonpropagált hazájában, a csehszlovák köztársaságban. A cseh elnyomás éppen olyan súlyosan nehezedett a szudétanémet tömegekre, mint a magyarokra, a szlovákokra, a ruszinokra, a lengyelekre. A Szudétavidék német lakosságának meg kellett tanulnia, mit jelent az, ha a központi kormányzat nem mellette áll, nem dolgozik minden eszközzel a megerősítésén, felemelésén, hanem ellenkezőleg: a gyengülését, sorvadását, pusztulását kívánja. A szudétanémetek a többi nemzetiségekkel együtt húsz esztendőn át