Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Megszakadnak a tárgyalások

. MEGSZAKADNAK A TÁRGYALÁSOK Az utolsó hónapok eseményei már hihetetlenül gyors, szinte filmszerű tempóban peregtek le. Beszámolónk itt már nem is szorítkozhatik másra, mint a történtek rapszodikus feljegyzésére. Szeptember eleje óta egyszerűen mintha megszűnnék a nemzetiségi tárgyalások eddigi tempója. A nemzetiségek mintha beléuntak volna az értelmetlen huzavonába, becsületes és őszinte színvallást követelnek a kormány részéről. Ezekben a túlfűtött történelmi napokban üzeni a londoni Times Prágába: „Mindkét részen áldozatokat kell hozni". Azonban Prága, úgy látszik, nem szívleli meg az angol tanácsot. Közzéteszi a „harmadik" nemzetiségi tervet, amely csak nagy vonásokban és az általánosság síkján mozogva ismeri el a nemzetiségek egyenjogúságát és az önkormányzat helyett a „nagymegyerendszert" akarja bevezetni. A prágai terv úgyszólván visszhang nélkül marad. Igaz, Prága most is azzal érvel, hogy „ha e harmadik tervet nem fogadják el a nemzetiségek, úgy a negyedikre kerül a sor", s került is — ám a nemzetiségeket most már sokkal komolyabb külföldi kérdések érdeklik. Henlein Konrád Hitlerhez utazik, hogy a Führertől kapja meg az utasításokat a párt új politikájára nézve. Szeptember 8-án Prágában a magyar-német-szlovák-lengyel ellenzéki politikusok közös politikai egységfrontot teremtenek meg a kormány ellen. A hangulat lassanként elviselhetetlenül feszült lesz. Közben megtörténik a borzalmas mährisch-ostraui incidens, amelyhez rövidesen a verekedések és csendőrsortüzek egész sorozata járul. És ebben az izzó hangulatban jelenti be Benes elnök szeptember io.-én rádión keresztül a nagy igét: „Legyünk optimisták!" Az elnöki szózat azonban már nem csendesíti le a kedélyeket. A feszült várakozás tetőfokát éri el, amidőn Hitler kancellár nürnbergi beszédét mondja. A nürnbergi beszéd után már drámaian peregnek az események. A szudétavidék lázban ég, a kormány kihirdeti az ostromállapotot és a nemzetiségi tárgyalások megszakadnak. Chamberlain Hitlerhez utazik, pár nappal később Prága feloszlatja a szudétanémet pártot és Runciman lord, a közvetítő, akinek becsületes és szimpatikus munkájától lehetett egyedül várni a kérdés megoldását, egész kíséretével elhagyja a cseh fővárost. Ezekben a történelmi órákban ül össze az Egyesült Magyar Párt parlamenti klubja szeptember 17-én, Pozsonyban. Egy történeti jelentőségű deklarációt fogalmaz meg és tudatja azt a világ népeivel. A magyar élet és jövő kérdései kiáltanak igazságért ebben a deklarációban Európa népeihez: „A csehszlovákiai magyar népcsoport, — mondja a kiáltvány, — amely a Saint-Germain en Laye-ben 1919 szeptember io.-én kötött békeszerződés végrehajtásaképpen húsz év óta él ez állam területén, sohasem hagyott kétséget aziránt, hogy részese kíván lenni mindazoknak a jogoknak, amelyek minden nemzetet vagy nemzetcsoportot isteni vagy emberi erkölcsi törvények alapján megilletnek, s amely törvények egyedül alkalmasak arra, hogy a világ népei ne egymás ellen keressék életérdekeik biztosítását. - 20 —