Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Megszakadnak a tárgyalások
A Wilson elnök által oly fennkölten hirdetett, minden demokrácia alapbázisát képező alapelveket, amelyeket az önrendelkezés fogalma foglal magába, ez a népcsoport nem gyakorolhatta és meg volt fosztva attól a lehetőségtől is, hogy az új államkeret alkotmánytörvényének megalkotásánál a népcsoport különleges érdekeit érvényesíthesse. Most, húsz év elmultával, ismét meg kell állapítanunk, hogy az államhatalom birtokosai sohasem mérlegelték kellő gondossággal a különböző népcsoportok, s közöttük az itteni magyarság érdekeit, sőt elhatározásaiknál kizárólag a cseh nemzeti állameszmét szolgálták. Ez a politika elhibázás volt és ma olyan helyzetet teremtett, hogy a csehszlovák köztársaság belügyei megszűntek belügy lenni és áttolódtak egy olyan síkra, amely az európai politika és a világbéke kérdését jelentik. Hatalmas törekvés indult el különösen a brit birodalom kezdeményezésére, amely azt célozza, hogy a csehszlovák köztársaság probléma-komplexuma békésen oldassék meg, úgy, hogy a középeurópai nemzetek és államaik békés együttélésének tárgyi és alanyi föltételei új alapokra fektetve megtaláltassanak és biztosíttassanak. A csehszlovákiai magyar népcsoport önmaga kívánja kezébe venni sorsának intézését, e célból szüksége van arra, hogy biztosíttassék részére az a jog, amellyel 1918-ban csak egyes nemzetek élhettek: az önrendelkezés joga. Adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással döntse el, miként kíván elhelyezkedni a középeurópai térben. Mi, magyarok, ellene vagyunk minden olyan megoldásnak, amely az erőszak eszközével kívánja az új, becsületes élet alapját lerakni. Meg vagyunk győződve, hogy nemzet és nemzet megértésének vannak más békés eszközei is. Az önrendelkezési jogot és népszavazást ilyen békés eszköznek tekintjük." A pozsonyi deklaráció volt a felvidéki Egyesült Magyar Pártnak utolsó megszólalása kisebbségi sorsban. Az események most már megállás nélkül rohantak előre, a végső kifejlődés felé. A cseh köztársaság akkor már iángokban állott. És a recsegő-ropogó, megtévesztésre, alakoskodásra és hazugságra épített cseh demokráciát sodorta végzete a biztos összeomlás felé. A köztársaság népei ekkor már nem kisebbségi jogokat, de önrendelkezést, nemzeti szabadságot és elszakadást követeltek. A történelem megismétlődött: a csehszlovák köztársaságot ugyanaz a gondolat robbantotta szét, mint amelyikkel annakidején a köztársaság megteremtői a dunai Monarchiát és az ezeréves Magyarországot tépték darabokra. Ismét bebizonyosodott* hogy nem lehet egy államot annak egyes nemzetiségei ellenében vezetni és kormányozni. Nem lehet egy országon belül a gazdasági jólétet és a kulturális haladást csak az egyik nemzetiség, az uralkodó kisebbség számára kisajátítani, az ország lakosságának többségét pedig politikai és gazdasági kiskorúságban tartani. Ezt tette időközönkint a