Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Runciman lord megérkezik Prágába

közigazgatási kormányjavaslattal és hivatalos válasziratát a kormányelnök elé terjesztette. „A csehszlovák köztársasághoz csatolt magyarság — mondja a válaszirat, — a nemzeti önrendelkezés elvi álláspontján áll... A népek természetes önrendelkezésének folyománya a nemzeti szuverénitás elismerése. Az állami szuverénitáson belül tehát az összes nemzetek nemzeti önkormányzatának szuverénitását kell megvalósítani. Olyan államban, mint a csehszlovák köztársaság, amely több nemzetből tevődik össze, csakis ez teremtheti meg és biztosíthatja a békét és együttműködést az egyes nemzetek között." — A válaszírat a továbbiakban a nemzeti autonómia részleteivel foglalkozik és megemlíti, hogy a nemzeti önkormányzatok rendszerének bevezetése az állam belső konstrukciójának megfelelő átépítését is jelenti. Ami azt eredményezné, hogy a köztársaság egész területén a köztársaság nemzetgyűlését illetné meg a törvényhozó és a kormányt a végrehajtó hatalom a következő ügyekben: külügy, hadügy, az állampolgárságra vonatkozó törvényhozás, törvényes pénznem (valuta), súly és mértékügy, vámügy, vasút, hajózás, légi közlekedés, posta, államadósságok kezelése és igazgatása, dohány- és só-monopólium. A többi ügyekben mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom a nemzeti önkormányzatokat illeti meg, amelyet saját önkormányzati gyűlésük és kormányuk által gyakorolnak. — „Az itteni magyarság ezen hatalmi jogkörét — mondja végül a válaszirat — Szlovákia és Kárpátalja keretében a magyarlakta területen gyakorolja." Runciman lord ezalatt folytatta megbeszéléseit a nemzetiségi politikusokkal. A tárgyalások hétről-hétre húzódtak, anélkül, hogy elfogadható komoly közeledés jött volna létre Prága és a nemzetiségek felfogása között. Közben augusztus utolsó napjaiban bekövetkezett az esemény, amelyet hetek óta várni lehetett. A Harmadik Birodalom kezdett türelmetlen lenni a nemzetiségi tárgyalások eredménytelensége miatt és mindinkább sürgető és nyugtalanító magatartást mutatott. Minden jel arra engedett következtetni, hogy a Birodalom nem tűri tétlenül a nemzetiségi kérdés megoldásának időtlenidőkig való kitolását. A Birodalom határozott fellépése egyszerre megváltoztatta a prágai helyzetet: Prágát mindinkább óvatosságra és csökönyösségre, a nemzetiségeket mind nagyobb bizalmatlanságra hangolta. A pesszimizmus, amely a nemzetiségeket lassanként hatalmába kerítette, teljesen érthető. A hónapok óta húzódó tárgyalások — mi tagadás — kudarccal végződtek és a nemzetiségeknek tapasztalniok kellett, hogy a kiegyezés, amelyet Prága diktálni szeretne, korántsem hozhatja meg a belső békét és távolról sem mozog az igazságosság és méltányosság síkján. A nemzetiségeknek látniok kellett, hogy Prága csak úgy hajlandó a megegyezésre, ha ez nem jár egyszersmind a „nemzeti állam" gondolatának feláldozásával és nem jelenti a cseh hegemónia megszűnését. A cseh demokrácia tehát minden erejével igyekezett továbbra is jármában tartani a történelmi hazugsággal uralma alá terelt nemzetiségeket. Augusztus utolsó napjainak eseményei a nemzeti kisebbségekben mindjobban megérlelték az érzést, hogy nincs, nem lehet becsületes és igazságos kiegyezés a prágai rendszerrel. - 19 —