Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Tárgyalások a nemzetiségi Statútum körül
nemzeti öntudatát. Az osztrák események után nyilvánvaló lett, hogy Prágának valamilyen formában meg kell egyeznie a nemzetiségekkel és a közel húsz év óta állandóan mérgesedő német-cseh és magyar-cseh ellentétet tisztességes formában rendezni kell. A szudétanémetség részéről Prágával szemben mindinkább határozott magatartás alakult ki. Henlein Konrád emlékezetes karlsbadi beszédében összefoglalta a szudétanémetség kívánságait, amelyek nagyjában a német kisebbség jogi személyként való elismerését, teljes politikai, gazdasági és kulturális szabadságot jelentettek. A felvidéki magyarság 1938 április 5.-én ismertette álláspontját a prágai parlamentben. Jaross Andor, a párt országos elnöke olvasta fel tizenkét pontba sűrítve a felvidéki magyarság kívánságait. A felvidéki magyarság, a memorandum szerint, a köztársaság minden nemzete részére teljes egyenjogúságot, egyenrangúságot és önkormányzatot követel. Követeli minden eddigi egyenlőtlenségnek, sérelemnek és igazságtalanságnak, amely a közigazgatásban, bíráskodásnál, nyelvtörvénykezelésnél, állampolgárságnál, népszámlálásnál, iskolapolitikában és gazdasági téren érte a magyarságot, azonnali jóvátételét. Követeli továbbá az iskolapolitika, közigazgatás és gazdasági élet terén a legteljesebb nemzeti szabadságot és az elnemzetlenítésnek büntetendő cselekményként való kimondását. Végül követeli a memorandum az autonómia mielőbbi megszervezését Szlovákia és Kárpátalja számára. Prága a nemzetiségi követelések elől most már nem térhetett ki. A csehszlovákiai kisebbségek problémája most már megszűnt a csehszlovák köztársaság belügye lenni, általános európai kérdéssé vált és megoldását az európai béke érdekében az európai hatalmak is sürgették. A prágai kormány június folyamán végre elkezdte tárgyalásait az érdekelt nemzetiségekkel. Hodzsa miniszterelnök sorra fogadta a német, lengyel és magyar ellenzéki pártok képviselőit és a nemzetiségek kívánságai iránt érdeklődött. Az Egyesült Magyar Párt június 30.-án pozsonyi klubülésén leszögezte, hogy „minden téren és minden vonalon változatlanul folytatni kívánja a harcot, amelyet két évtizeddel ezelőtt indított az itteni magyar nemzet teljes jogának kivívása érdekében és változatlanul azon az állásponton áll, hogy ennek eredményessége csakis a magyar autonómia alapján biztosítható". Július első napjaiban nemzetiségi tárgyalások előkészítésére a kormánypártok képviselőiből egy „hatos tanács" alakult, az úgynevezett „sesztka". Hírek szerint az új nemzetiségi tervezet három részből állott volna: a nyelvtörvény módosítását tartalmazó új rendeletből, új közigazgatási törvényből és az úgynevezett statútumból, amely az összes nemzetiségi jogokat foglalta volna egységbe. A tárgyalások azonban elhúzódtak július első felében, anélkül, hogy eredményre vezettek volna. Prága húzta-halasztotta a nemzetiségi statútum végleges szövegének átadását, aminek következtében a legteljesebb bizonytalanság kapott lábra. Július 20.-án Hodzsa miniszterelnök újból fogadta a magyarság képviselőit és nagy vonásokban ismertette előttük a készülő nem— 17 — 2 BIBLIOTHECA HUNGARICÁ Samaria - Semsrja - Šamarín í
