Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Tárgyalások a nemzetiségi Statútum körül

hatását, ahol mindinkább kialakult a fegyelmezett, központilag irányított, minden nemzeti erőt egyesítő gondolat szükségessége. A politikai egység fegyelemre és öntudatra nevelt: öntudatosította a kisebbségi letargiába merült felvidéki magyarságot és ráirányozta figyelmét saját erőire és az erők összefogásának hallatlan jelentőségére. Az új öntudatra ébredt felvidéki magyarság mutatkozott már be az 1937-es és 1938-as községi választásokon. Az 1937-es kassai községi választás ékes cáfolata volt a hivatalos népszámlálási statisztikák valótlan adatainak, hisz' a kassai magyarság ezen a a választáson minden hatósági furfang és mesterkedés ellenére 9035 szavazattal, győztesként került ki a választásokból. De még elsöprőbb erővel győzedelmeskedett a magyar egység-gondolat az 1938-as tavaszi községi választásokon, amikor az Egyesült Magyar Párt országos viszonylatban szinte megkétszerezte eddigi szavazatainak számát. Az Egyesült Magyar Párt hatalmas tömegeket hódított el ekkor a szocialista-aktivista pártoktól. A magyarság megerősítette pozícióját minden vonalon: a városokban és a magyar vidéken egyaránt. Főleg a magyar vidéken volt szembetűnő a magyar előretörés, amiről a következő adatok tanúskodnak: Gután például az Egyesült Magyar Párt mandátumait az előző erőviszonyokhoz képest: 10-ről 22-re, Tardoskedden 16-ról 26-ra, Zselizen 5-ről 16-ra, Felsőszelen 12-ről 21-re, Jolsván 2-ről 17-re, Deákin 17-ről 26-ra növelte. Jellemző, hogy 160 magyar községben egyáltalán nem is volt választás, minthogy ezek a községek csak az Egyesült Magyar Párt listáját nyújtották be. A felvidéki magyar egység 1938 tavaszán már erejének teljében jelentkezett, szinte megérezvén a közeli vihar, a közelgő nagy harcok előszelét, amikor a magyar népi egységre lesz majd szükség, hogy széttörhesse a politikai bilincset, amely húsz éven át kisebbségi sorban tartott több mint egymillió embert. TÁRGYALÁSOK A „NEMZETISÉGI STATÚTUM" KÖRÜL Az 1938-as esztendő a nemzetiségi küzdelmek jegyében kezdődött el. A csehszlovák agrárpárt elnöke, Berán Rudolf, már emlékezetes újévi cikkében bejelentette, hogy „a nemzetiségekkel meg kell egyezni". Ez a bejelentés mintegy folytatása akart lenni annak a politikai akciónak, amelyik még 1937 februárjában indult el és amelyik a köztársaság kisebbségi kérdéseit egyetlen „tollvonással" akarta elintézni. A kisebbségi kérdés becsületes rendezése terén azonban az 1937-es esztendő folyamán egyetlen lépés sem történt. Érthető tehát, hogy a köztársaság kisebbségei a legteljesebb bizalmatlansággal tekintettek a kormány újabb közeledési kísérlete elé. A csehszlovák nemzetiségi kérdést egyszerre hatalmas tempóval kényszerítették a megoldás felé az osztrák események. Ausztriának a Német Birodalomba való bekebelezése egyszerre hatványozottan megnövelte a köztársaságot körülölelő német erőt és rendkívül felfokozta a szudétanémetség — 16 -