Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Megszületik a Cseh köztársaság
a vezető cseh politikusok háború alatti szereplése. Benes Eduard, későbbi külügyminiszter, majd köztársasági elnök, 1916-ban jelentette meg Párisban hirhedt vitairatát (Benes: Détruisez ľ Autriche-Hongrie! — Paris, 1916.), melyben a dunai Monarchia feldarabolását javasolja. — „Ausztria-Magyarországot fel kell osztani! — írja vitairatában Benes. — Romjain fel kell állítani a cseh-szlovák államot, mely magába foglalja Csehországot, Morvaországot, Szüéziát és Szlovákiát. Lengyelország, mely északon lenne vele szomszédos és Oroszország, mely keletről a Kárpátokon volna szomszédja, a független cseh állammal Németország ellen áttörhetetlen gátat alkotnának. Délen Nagy-Szerbia, a szerb, horvát és szlovén területekből egyesítve és Magyarországon át a Lajta és a Rába között egy korridor által a cseh területhez kapcsolva, Németország körülkerítését teljessé tenné. Itália segítené a szlávokat abban, hogy Ausztriát és Németországot az Adriától végleg eltávolítsák. Erdélyt Romániához fogják kapcsolni és a független Magyarország pusztán a magyarok által lakott területeket fogja megtartani. A nemzetiségi elvet nagy vonásaiban fogják alkalmazni, tekintettel a politikai és stratégiai szükségletekre. Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot! — Egyesítsétek a Cseh-Szlovákokat és Jugo-Szlávokat!" Hasonlóképpen érdekesek azok a hivatalos cseh megnyilatkozások, melyek 1918 őszén a magyar Felvidéket és a magyar városokat, így többek között Pozsonyt is, történeti jogon követelték. Benes Pozsonyt mint „századok óta szláv várost" követelte a cseh köztársaság számára. Ugyancsak Benes 1918 novemberében a párisi Matin-nak és a londoni Times-nek adott interjújában (közli a Times 1918 nov. 6-iki száma) azért követeli az egész Felvidék katonai megszállását, mert, mint mondja, „Magyarországon bolsevizmus fenyeget s ezt egyedül csak a csehek tudnák elhárítani". A csehek tehát 1918-ban a Felvidék megszállását a fenyegető magyarországi bolsevista veszély miatt sürgették s a nyugati államokat a forradalmi eszmék terjedésétől akarták megvédeni. És alig húsz évvel később a cseh köztársaság a bolsevista politika és terjeszkedés egyik legkomolyabb bástyája lett Európában. Az eredeti gondolat, a cseh imperializmus megépítése, végigvonul a köztársaság húszéves történetén. A legyőzöttekkel szemben élő bosszú és a cseh uralkodniakarás szelleme: ezek azok a motívumok, melyek húsz éven keresztül állandóan érvényesültek a köztársaság politikai életében. És hiábavalók voltak a nemzetközi biztosítékok, mit sem értek a „demokratikus szellemű" törvények, e megtévesztésre szánt szinfalak mögött hovatovább élt a törekvés: a köztársaság területére kényszerített idegen nemzetiségek politikai, anyagi, szociális és kulturális proletarizálása. Ami egyszersmind az utat, a lehetőséget jelentette a cseh asszimiláció felé. Az októberi forradalom, a nyomábalépő fejetlenség és zűrzavar szabad teret engedett a cseh igényeknek. Az október 28.-án megalakuló köztársasághoz három nappal később kimondja csatlakozását Túrócszentmártonban a Szlovák Nemzeti Tanács, aminek következtében megindult a cseh katonaság lassú beszivárgása a karhatalom nélkül hagyott Felvidékre. A csehszlovák - 11 —
