Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

Kergessétek ki a hitvány árulót! Éljen a felszabadult Felvidék! Éljen Magyarország!" A cseh hadsereg bomladozott. A katonák nem engedelmeskedtek. Kézről-kézre jártak a lázító röpcédulák, magyarul, németül, ruténul, szlovákul. „Katonatestvér! A Felvidék magyar népe fegyvert fogott szabadságáért! Jöjjetek, segítsetek ! Kezetekben az áruló fegyvere, fordítsátok hát ellene! ..." A magyar kormány nem akart vért áldozni, de el volt szánva a fegyveres harcra és megtette az előkészületeket katonailag és gazdaságilag egyaránt. Megismétlődött 1848. Napok alatt feltámadt a magyar honvédség. Egy fegyverbehívott erős magyar hadsereg. Kezdetben néhol még szűkös ruházatú, de igaz nemzeti érzéstől fűtött, türelmetlen harci vágytól hajtott, hadtestekből, lovas és gépkocsizó seregtestekből álló, páncéljárművekkel, harckocsikkal, modern fegyverekkel felszerelt, korszerű, kiválóan kiképzett magyar hadsereg. A harmadik magyar honvédség! És mögötte ott állt a gazdaságilag megszervezett, hadigazdálkodásra fölkészült ország. Megindultak a légvédelmi elsötétítési gyakorlatok és megkezdődött a felvilágosító munka a városok és közületek légoltalmi megszervezése is. Egymást érték — honvédelmi törvény hiányában — a szükségrendeletek, hogy az ország katonailag és gazdaságilag minél hamarább elérje a szükséges készültségi fokot. A hangsúly az iparon feküdt. Nyersanyag kellett. Annyi nyersanyag, amennyi az előrelátható hadviselés egész tartamára elég lesz az elhasznált hadianyag pótlására. Milliókról volt szó, egy elszegényedett ország súlyos millióiról és külföldi nyersanyagról, vasról, rézről, nikkelről, ólomról, kokszról, robbanóanyagokról, fáról, gumiról, benzinről és száz más háborús szükségletről, amelytől Trianon megfosztott bennünket. De az iparügyi kormány a helyén volt. Mire a politikai helyzet forrni kezdett, Magyarországnak már hatalmas nyersanyagkészletei voltak tárolva és augusztus végén megtörtént a gyáripar átállása is a haditermelésre. A gyárak lázasan dolgoztak. Nemcsak azok az üzemek gyártottak a hadsereg számára, amelyek rendes körülmények között is ezzel foglalkoznak, hanem az ország minden erre alkalmas üzeme is. Míg a feszültség előtt a honvédségnek csak alig 400 üzem dolgozott, a szeptemberi napokban ezernél több vállalatban, gyárban és kisüzemben folyt éjjel-nappal a leglázasabb munka. Rég nem látott nagy napok voltak ezek az ipar számára! Rátz Jenő honvédelmi miniszter összehívta a vállalatok vezetőit és kiadta a jelszót: „Próbamozgósítás! Minden gyár annyit termeljen, amennyit és amilyen gyors ütemben csak tud!" A fontosabb hadiüzemeket állami felagyelet alá helyezték és a honvédség érdekeinek fokozottabb képviseletére az iparügyi - 125 -