Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

Mindenki érezte a háború lehelletét. Rab népek mozdultak meg és Csehországban vér folyt. Magyarországnak döntenie kellett. Ki kellett állnia a világ elé, hallatnia kellett a szavát. Pénz kellett és fegyver, erős magyar hadsereg!.... így került sor 1938 tavaszán a híressé vált „győri programmbeszéd"-re. Darányi Kálmán miniszterelnök egy március-eleji napon bejelentette Győrben, hogy beruházási célokra a társadalom tehetősebbjeire vagyonváltság és kölcsön formájában 1000 millió pengőt vetnek ki és ebből 600 milliót a honvédségre fordítanak! Ezzel a beruházási törvénnyel indult meg az ország és a hadsereg nyílt felkészülődése a Csehszlovákiában várható fejleményekre. A politikai események gyorsan peregtek. A helyzet Csehszlovákia körül egyre jobban megérett. Európa átalakulása megkezdődött. Barátságok születtek és szövetségek lazultak meg! A szétesésben lévő Kis Entente közeledett Magyarországhoz és hajlandónak mutatkozott arra, hogy húsz év óta követelt katonai egyenjogúságunkat elismerje. A tárgyalásokat a Kis Entente részéről a legmakacsabb ellenző, Pvománia vezette. A harc a kulisszák mögött, tárgyaló termekben és zöld asztalok mellett folyt, de a döntést az élet érlelte! Magyarország nem állt már egyedül. Lengyelország támogató szava súlyosan esett a latba. Románia a körülmények kényszerítő hatása alatt lassacskán feladta a tárgyalások elején tanúsított elutasító álláspontját és ezzel 1938 augusztusában lehetővé tette a „bledi egyezményt", amelyben a Kis Entente hivatalosan elismerte Magyarország katonai egyenjogúságát és a Trianonban eltiltott fegyverkezési jogot. Ezzel a trianoni parancsszerződés katonai záradéka formailag is megszűnt. De Bled már csak diplomáciai finomkodás volt, hiszen az események már rég túlhaladták. Papírszerződés volt csupán. Egy kész helyzet után tett pont. A bledi újsághíreket elnyomta a fegyverkezés zaja és a háborús veszély egyre komorodó hírei. A cseh-német feszültség diplomáciai válsággá fajult. A háború valóban a levegőben lógott. A magyar közvélemény egyöntetű lelkesedéssel állt a nemzet jogos követelései mögött. Az ország felmorajlott. „Vissza! Mindent vissza!" hangzott lelkes tömeggyűléseken. És a Felvidékről átszűrődött a visszhang. Megmozdult az egész magyarság és megmozdultak az ezeréves hazához tartozó nemzetiségek is. Először csak szóban és írásban követeltek. Később fegyverrel. A Kárpátok alján kitört a felkelés. A cseh erőszak nem tudott boldogulni már. Röpiratok lázítottak. „Felvidéki magyarok! Testvérek! Fegyverbe! Türelmünk elfogyott! A leszámolás órája ütött! A csehek 20 évi gazsága bosszúért kiált! Mi magyar felkelők megkezdtük a nagy leszámolást! Megfizetünk húsz év minden szenvedéséért! — 124 -