Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

Ezt a lelki elhatározottságot vitéz Gömbös Gyula honvédelmi minisz­ter vitte aztán diadalra. Gömbös Gyulában 1929-ben erős akaratú, elszánt, kemény magyar katona került a honvédség, majd két évvel később a felelős kormány élére. Neve új korszakot jelentett az ország és a honvédség történe­tében; új szellemet hozott: lendületet, akaratot. Ekkor már új, bátrabb, szabadabb szelek fújtak. Magyarország hely­zete megerősödött. Politikailag is, katonailag is. Az utódállamok fojtogató gyűrűje tágult. Mussolini nyíltan kiállott mellettünk, Ausztria a barátunk lett és az ébredező hatalmas Németországgal a sorsközösség erős szálai fűztek össze bennünket. A magyar kül- és belpolitika határozott irányt, a honvédség pedig hatalmas lökést kapott. Megindult a honvédség átszervezése és korszerűsítése. A csapatoknál megjelentek az első modern fegyverek, az első páncélautók és az első hosszú­csövű légvédelmi ágyúk és ezekkel bevonult a honvédségbe a huszadik század eleme: a mótor. A motorzaj csakhamar felverte a levegőnek eddig inkább csak gyér külföldi gépjárásoktól megzavart csendjét is. Az Országos Légvédelmi Hivatal irányításával megindult polgári repülés egyre fejlődött és Magyarország mind­jobban belekapcsolódott és állomása lett a külvüág repülőforgalmának... A külpolitikai események fokozatosan halványították el az össze­omlásból folyó kényszerhelyzet emlékeit. Németország lerázta béklyóit és ezzel lekötötte a régi közös ellenfelek minden figyelmét. A „győző" államok kezdték érezni, hogy az igazság és népjog erősebb minden erőszaknál, öntu­datos nemzeteket tartósan bilincsben tartani nem lehet. A harmincas évek folyamán az ország helyzete jelentősen megerősö­dött és tekintélye a külföld előtt észrevehetően megnőtt. Barátaink száma gyarapodott, az ellenfeleké hova-tovább csak a Kis Entente-ra korlátozódott. A nagyhatalmak lemondtak a fegyőrök szerepéről. A katonai ellenőrzés tel­jesen megszűnt. A nyomás engedett. A revíziót nyíltan hangoztató Olasz­ország, a versaillesi békeparancs tiltó rendelkezéseit sutba dobó hitleri Német­ország és a katonai egyenjogúságát kikiáltó Ausztria barátsága mellett Magyarország és a honvédség csendben izmosodott. A magyar kormány nem nyúlt erőszakhoz, de kijelentette, hogy az ország katonai egyenjogúságának kérdése nem lehet alku tárgya. A világ lázasan fegyverkezett! Az új háborúk riasztó eseményei között mi sem állhattunk ölbetett kézzel. Már csak forma kérdése volt minden! Túl voltunk a zsoldos hadsere­gen, a polgári repülésen, túl a közrendészeti szervek kezdetleges biztonsági alakulatain és túl a gyenge vámőrségen és voltak munkára váró hadigyáraink is. Már nem a trianoni megkötöttség, csak az anyagi lehetőségek korlátozták. Ám az idők szava parancsolt! 193 S márciusában Ausztria vérnélküli háborúval, máról-holnapra, a Német Birodalom szerves részévé vált, a szudéta­németség pedig elszánt erőfeszítéseket tett, hogy a rabtartó államtól, Cseh­szlovákiától, elszakadhasson. — 123 — 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom