Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )
Roham ! Hajrá ! <1914—1918.) osztályt, hogy testvérharcban felőröljék erőiket és ily módon előkészüljön a talaj az ú. n. „demokratikus köztársaság" részére, amelyről egyszer már tapasztaltuk, hogy hova vezet. Folyik szakadatlanul a titkos aknamunka a söpredék-proletáriátus uralmának visszaállítására is. Eddig a belső rendnek e kaotikus állapotokon belül két pillére volt. Az egyik a nemzeti hadsereg, a másik az államrendészet. Nem titok, hogy az utóbbiban a lelket szintén a nemzeti hadsereg tartja. A csendőrségnél több mint 50%, a budapesti rendőrségnél még több, a vámőrségnél és folyamőrségnél 100% a nemzeti hadseregtől átadott egyén. Olyan önkéntesek, akikből megbízható hadsereget felállítani, vagy akiket az államrendészeti szervekhez nyugodtan be lehet állítani, Magyarországon alig jelentkeznek. Tizenkét évi szolgálatra eddig még egyetlen ember sem jelentkezett! Ha tehát az általános védkötelezettséget megszüntetjük és az e kötelezettség alapján behívott katonákat elbocsájtjuk, összeomlik a hadsereg, de összeomlanak az államrendészeti szervek is. Elsőnek Budapest rendje fog ismét felborulni és vele borul fel az egész ország rendje is. Mihelyt Magyarországon még egyszer felborul a rend, az ország megszűnik létezni. A rend felborulása szomszédainknak legalább is annyira fog ürügyül szolgálni a fegyveres közbelépésre, mint a védkötelezettség fenntartása. S az egyszer megszállt ország felosztása egészen bizonyosra vehető ... ... Az Entente magában hordja a belső bomlás minden előfeltételét. Egyenetlenségek a Nagy Entente-on belül és a Nagy- és a Kis-Entente egyes államai között egyaránt vannak. Ezeket az egyenetlenségeket a mi földrajzi és néprajzi speciális helyzetünk alapján ki kell használnunk, hogy valamelyik — 120 — 9*